A gazdasági szaklap szerint a világ 50 legjobb vezetőjét rangsoroló lista élére Tim Cook való. Az ennek kapcsán közölt kimerítő profilcikkükben Tim azokra a dolgokra reflektált, amiket azóta tanult, hogy átvette Steve-től az Apple vezetését.
Beszélt arról, hogyan jött rá Steve halálával, hogy mennyire sokat számított az az addig észrevehetetlen pajzs, amit a néhai alapító borított föléjük, hogy megvédje őket a nyilvános, kemény kritikáktól. A folyamatosan érkező “Cook alatt már nem tud innoválni az Apple” cikkek eleinte rosszul estek neki, ma már rájuk se hederít. Azt mondta, hogy mindig képes volt kint hagyni a háttérzajt, de egészen új szintre kellett fejlesztenie ezt a képességét, amikor átvette a vezérgazgatói széket.
Eddy Cue azt mondta róla, hogy nagyon becsüli benne, hogy soha nem akart újabb Steve-vé válni, inkább megpróbált mindig önmaga lenni. Cook beszélt hibáiról is, példának John Browett kinevezését hozta fel. A helyére végül Angela Ahrendts került, aki bevallotta, először úgy gondolta, hogy nem fogja elfogadni a posztot, mondván élete már így is tökéletes. A személyes találkozás azonban mindent megváltoztatott, Ahrendts elmondása szerint lenyűgözte Cook egyenessége, értékrendszere.
“Mindig a helyes dolgot fogja cselekedni, attól függetlenül hogy mások mit csinálnak, mondanak vagy írnak róla. Azt, ami nem csak az Apple-nek jó és helyes, hanem a közösségeknek, országoknak is egyaránt. A világnak több Tim-hez hasonló vezetőre lenne szüksége.” – mondta a Burberry korábbi CEO-ja. Az elsöprő szimpátia Tim szavaiból ítélve kölcsönös: “Angela tökéletesen beleilleszkedik a vállalati kultúránkba. Alig egy héttel az első munkanapja után már olyan volt, mintha egy éve nálunk dolgozna. Mostanra már olyan, mintha évek óta itt lenne. Ha elkezditek befejezni egymás mondatait, az mindig jó dolgot jelent.”
Jeff Williams azt mondta, hogy Tim-et soha nem zavarja össze, ha valami nem sikerül. Amikor a GT Advanced csődjéről tájékoztatta a műveleti igazgató, Tim csak annyit kérdezett: “na de mit tanulhatunk ebből?” Tim hosszútávon gondolkodik befektetési szempontból, és itt nem feltétlenül a részvénypiaci aspektusokról beszélünk. Azon is megfigyelhető ez, ahogyan szépen fokozatosan elkezdte előtérbe tolni a többi felsővezetőt maga mellé, azok profilját, médiapublicitását növelve – ez hosszútávon szintén kifizetődő lesz. Coming-outjáról úgy nyilatkozott, hogy ha nem jutott volna arra a következtetésre, hogy ezzel sokakat segíthet, soha nem mondta volna el a nyilvánosságnak, hiszen elmondása szerint nem okoz neki örömet életét reflektorfénybe helyezni.
Sokat elmond róla, hogy saját maga és a környezetében levők elmondása szerint jóval fontosabb neki a világ megváltoztatása, mint a pénzkeresés. Saját, 120 millió dolláros, főként részvényekben tárolt vagyonát és az erre jövő további 66 milliós részvényopcióját nem tervezi megtartani. Jótékony célokra akarja eladományozni, amint gondoskodott 10 éves unokaöccse taníttatásáról. Állítólag fű alatt már el is kezdte szétosztani a vagyonát, de szeretne valamilyen rendszert vinni a dologba, ahelyett, hogy csak szimplán csekkeket írna.
Ha minden cégvezető és politikus ilyen ember lenne ,talán a világ is jobb irányban haladna….
A jóhír az, hogy nem kell mindjárt cégvezetőnek vagy politikusnak lenni ahhoz, hogy valaki ilyen indíttatással és hozzáállással tegye a dolgát. Sőt, valójában az ilyen emberekből lesznek a jó cégvezetők vagy politikusok. A döntés mindig az egyén kezében van, és ha jó dolgokat tesz, akkor vele is jó dolgok történnek, ha viszont rossz dolgokat tesz, akkor a megfelelő időpontban vele is megtörténik mindaz a rossz. Ismerős? Ez az ok-okozat összefüggése, az Univerzum Törvénye: a Karma :-)
Om Mani Peme Hung