Elöljáróban megjegyezném, hogy nem tartozom a Gameloft-savazók táborába, akik csak azért, mert a fejlesztő játékai nem épp eredetiségükről híresek, úgy irtóznak minden Gameloft gammától, mint a tűztől. Véleményem szerint a Gameloft-nak jó pár hiánypótló és igényes, habár nem túl eredeti játékot köszönhetünk – nem egy még most is a telefonomon figyel (pl. NOVA 3). Az ugyan aggodalomra adhatott okot, hogy a GL alig egy hónapja adta ki az igen harmatosra sikerült The Iron Man 3 – Official Game-et, de mivel az Epic-et egy remek, szórakoztató animációs filmnek tartom, izgatottam vetettem bele magam az Epic – Official Game világába.
Azaz csak vetettem volna, mert egy igen giccses tavacska előtt mindösszesen a connecting felirat jelent meg és maradt ott jó öt percig, minek utána a játék felszólított, hogy ellenőrizzem az internet kapcsolatomat. Így is történt, a wifi működik, mi lehet a baj? Még egyszer megpróbálkoztam egy reset-tel és a játék újraindításával, de törekvéseim ismét kudarcba fulladtak. Gondoltam egyet, a wifit kikapcsolva 3G-re váltottam, és láss csodát, a játékba visszalépve alig egy perc múlva fanfárok harsantak fel, madárcsicsergés vette kezdetét, és elkezdődött a valódi töltés folyamata. Ez újfent jó 5-10 percig tartott, szenvedéseimet pedig nem átallotta az elviselhetetlenség határáig fokozni két vigyorgó… csiga, akik ezt a bő 10 percet irigylésre méltó kitartással tették pokollá a képernyő valamelyik szélén történő random felbukkanásaikkal. Őszintén szólva a rémálomba torkolló tripre emlékeztető élményt tovább fokozta az alig egyperces, azonban annál inkább szemérmetlenül loopolt track, amelynek hallatán egy varázsgombán élő, kiégett John Williams epigon is sikoltva rohanna a legközelebbi mulatós zenés karaoke bárral rendelkező késdobálós kocsmáig.
Mielőtt egy pár virág-ember és egy megszeppent lány háttérképként történő felvillantása és egy “Kedves szülők!” kezdetű felhasználói szerződés megjelenítése után, a csigák állandó felügyelete mellett (tudni kell, hogy e két remek lény koncentrációját és odaadását szemeik ritmikus egymáshoz ütögetésével, valamint headbang-gel fejezi ki) végre kezdetét vette volna a valódi játék, további madárcsicsergés kíséretében elkezdődött végre a tutorial, ahol guide-unk… hatásszünet… Mub és Grub, a két már igen jól ismert (és a filmben jóval kevésbé idegesítő) csiga.
Miután kimentem egy kis levegőt szívni, hogy lenyugtassam 200-as vérnyomásomat és elkerüljem az agyvérzést, még mindig lelkesen ugrottam fejest a tutorial folytatásába. Azaz csak ugrottam volna, mert közben a telefonom új wifi hálózatot talált, rácsatlakozott, így a játéktér helyett a connection lost felirat fogadott. Ismét visszaváltottam 3G-re, majd újfent végigültem a fenti procedúrát csigástól-fanfárostól-mindenestől, és újabb 10 perc után elölről kezdtem a tutorialt.
A fentieket összegezve azt mondhatnánk, hogy a kapcsolatunk az Epic-kel finoman szólva is döcögősen indult. Mégis, őszülő, majd kihulló hajszálaimat nem kímélve próbáltam elmélyíteni bizonyos értelemben valóban epikusan induló kapcsolatomat a játékkal.
És konfliktusaink innentől kezdve átmenetileg enyhülni látszottak. A tutorial elején igen giccses, csigákat minden mennyiségben felvonultató, de alapvetően ütős látványvilág fogadott (hogy kinek jön be a rikító színvilág, a nonstop madárcsiripelés és a mézesmázos zene, az ízlés kérdése) elfogadható animációval, valamint egy letisztult, jól átlátható kezelőfelület és egy rendben összerakott tutorial.
A játék cselekménye elég szorosan követi a filmét, így most a spoilerek elkerülése végett csak címszavakban beszélnék a történetről. A játékosok a levélemberekkel (afféle zöld szamurájokkal) egy királyságot próbálnak felépíteni és megvédeni, amíg a filmben fellelhető gonoszokkal csatáznak, többek között a Boggans birodalom vezetőjével, Mandrake-el, miközben a Jinn birodalmat biztonságban próbálják tartani.
Facebook-os ismerőseinket is segítségül hívhatjuk birodalmunk építésében, online csatákban pedig PVP módban más játékosok birodalmával is összemérhetjük erőnket. A további játékmódok között találhatunk békés birodalomépítést-igazgatást, valamint küldetéseket is.
A csata a játék talán legerősebb része: katonáink és harci eszközeink elementál-alapúak, ahogy ellenségeink is, ez pedig klassz kő-papír-olló szerű stratégiázást és harcokat tehetne lehetővé. Kérdés, hogy valójában így van-e: a játékkal töltött fél nap során akármilyen egységeket is képeztem ki, minden csatát játszva megnyertem. Talán ha költök valamennyit a zsebemből, eljuthattam volna izgalmasabb csatákig is.
A játékban célunk mindenféle fantasztikus lényből felállítani egy hadsereget a megfelelő erőforrások kitermelésével. Ásványokat fogunk szerezni, fejleszteni, nektárt fogunk gyűjteni, magokat fogunk ültetni, házakat fogunk építeni és mindezek során jó sokat fogunk várni, amíg az idő leketyeg egy-egy új cél eléréséig, ha nem akarunk mélyen a zsebünkbe nyúlni. Ha végre lepergett a várakozási idő, még több lehetőségünk lesz még több timer-t beindító ásványi anyagokat beszerezni, amiket egy jó kis IAP beruházással megint csak felgyorsíthatunk. A szemfülesek már rájöhettek, hogy a EOG alapvetően egy színes-szagos-giccses ruhába bújtatott Clash of Clans klón igen agresszív IAP-pal. Komolyabb befektetés nélkül ugyanis az app szinte játszhatatlan, és hosszú órákat, napokat kell várnunk egy-egy apróbb fejlesztésre.
A filmhez és a játékhoz fűződő viszonyom olyan, mint ha egy szexi lánytestvérpárból beleszeretnék a nővérbe, majd jobb híján a szintén csinos pofijú hugicával próbálnék szerencsét, míg végül keserű szájízzel és lapos pénztárcával venném tudomásul, hogy a csini kishölgy egyetemre járó, művelt, okos, bombázó testvérével szemben egy állandóan affektáló, hisztis, problémás, üres kirakatbaba valójában, akinek jobb dolga sincs, mint hogy állandóan nyaggasson (azok a fránya push értesítések!), és hogy a plázákban ócska ruhákra és cipőkre húzza ki zsebemből a pénzt. Mondanom sem kell, hogy a lánykával nem tartana sokáig a kapcsolatom. Inkább a nővérével ülnék be még egyszer kávézni.
Ha kicsit keményen fogalmaztam, az annak is köszönhető, hogy az elvárásaim nagyok voltak, hiszen az Epic klassz animációs film, remek játékalapanyag – ehhez képest a Gameloft adaptációja egy csillivilli, de lélektelen, pénzéhes nyerőgép csupán. Abból is az egyszerűbb fajta. Ha az Epic nem is epic, de epigon és mindenképpen fail.
Grafika
Hang/Zene
Irányíthatóság
Szavatosság
Játékélmény
