Apple vs. Android körkép 2. rész – Mi a frászt csinál a Google?

Szándékoltan vitriolos, az Apple Insider mélyfúrás-szerű elemzése alapján összeállított cikkünk első részében szemügyre vettük, vajon hogyan ítéli meg a nagyközönség az Androidot és az Apple-t, és hogy ennek mi lehet az oka. Végére járunk a kérdésnek, hogy vajon tényleg olyan gyászos idők köszöntenek-e az Apple-re, mint azt annyi helyen olvashatjuk. A második részben ezúttal a Google és az Android szappanoperába illő viszonyát vesézzük ki.

Mi történik, ha a Google rájön, mit is művel az Android?

Idővel a Google-nél talán realizálják, hogy ahhoz, hogy egy Apple-höz hasonló mobil platformjuk legyen, nekik is ki kell venniük abból a munkából a részüket, amit az Apple csinál. Miután hasonló frusztrációt élt át,  mint a Microsoft az innovációt teljesen nélkülöző PC, mint célplatform esetében és az MP3 “PlaysForSure” partnerek esetében, a Google ugyanazt a stratégiát követte: kiadta saját, a Microsoft Zune médiaközpontjára hajazó hardverét.

De a Google még tovább ment: 12 és fél milliárd (!) dollárt költött a Motorola, a leggyászosabb Androidot futtató hardverek előállítójának megvásárlására, csak hogy bebizonyítsa, hogy a Microsoft Zune stratégiája még akkor sem működik, ha megveszed a mögötte álló Toshibát. Az Android 3.0 Honeycomb és a Motorola 2011-es Xoom-jának csúfos kudarca utána a Google elhatározta, hogy még szorgalmasabban másolja le a Zune-t egy Asus-szal való együttműködés keretében, melynek célja a Nexus 7 2012-es piacra dobása volt.

Csodával határos módon ezt sem követte az iPad kiadásához mérhető siker. A Google-nek egyetlen opciója maradt egy még Zune-osabb statégia bevezetésére, még pedig az, ha a Zune HD példájához hasonlóan közvetlenül az Apple-t veszi célba, és egy új tablettel közvetlenül az iPad-et próbálja meg kiszorítani a piacról. A Google pontosan erre készül, a jövő évben megjelenő X branddel. De hogyan lehetséges az, hogy a Google gigantikus hasalásait, szégyenteljes kudarcait az Android tablettel ennyire fű alatt tudja tartani?

Az igazi probléma a Google-vel még csak nem is az, hogy szemérmetlenül másolja a Microsoft Zune-ját, hanem hogy az Apple 1990-es évek közepén lezajlott, bukásra ítélt Mac System Software történetét ismételi meg. Ahogy az Apple System 7-ének esetében történt fél évtizedig, éppúgy korlátozza most a Google a szoftver frissítéseit pár hobbifelhasználó ötleteire.

Az NFC-n kívül (közelség-alapú, rádiós fizetési/adatátviteli metódus, amely iOS támogatás híján alaposan meg is bukott) egyszerűen nem látszik semmiféle stratégia, ami arra mutatna, hogy a Google egyáltalán törekszik valami valóban innovatív újításra.

Ehelyett, akár csak régen az Apple, a Google azok tanácsát követi, akik szerint egyedül Microsoft-típusú oprendszer licenszeléssel lehet szert tenni jó eladásokra. A probléma épp csak az, hogy a Microsoft-típusú licenszelés csak a Windows-nak működött, és csakis akkor, amikor a Windows monopóliumánál fogva minden konkurenciát csírájában el tudott fojtani. Épp csak az a baj, hogy az android nincs monopol helyzetben a mobilpiacon, és nem képes visszatartani az Apple-t az új termékek piacra dobásában és eladásában. Enyhén szólva nem.

Valójában az egyetlen olvasat, amiben az Androidot az iOS riválisának tekinthetjük, az az, hogy a “feature phone” szegmens nagy részét lefedi a – mára értelmetlenné vált kifejezéssel élve – “okostelefonjaival” anélkül, hogy a profitábilitást vagy a platform sikerét figyelembe venné – ráadásul egyedül a legyártott és kiszállított darabok mennyiségére fókuszálva.

Az a stratégia, s amit a két prominens piackutató vállalat, a Gartner és az IDC alkalmazott, hasonlít ahhoz a kreatív matematikához, amit egy korábbi cikkünkben már elemeztünk: e két remek cég titokban tartotta a nyilvánvaló tényt, miszerint az iPad komolyan csökkenti a PC eladásokat, egészen addig, amíg – meglepetés! – egyik napról a másikra bejelentették, hogy “valami hajmeresztően nagy baj van a PC eladásokkal, és ki tudta volna megjósolni ezt a piaci változást, amit még mi sem vettünk észre annak ellenére, hogy piackutatásért vesszük fel a fizetésünket?”

A Google Androidja tehát sokkal inkább hasonlít az Apple kilencvenes évek közepén folytatott, kudarcot vallott Mac OS licenszeléses programjára, mint a Microsot Windows-ra. Valamikor az Apple küszködött azért, hogy saját licenszeivel maradjon versenyképes, és nem is tudott annyi pénzt kérni a licenszért, amely kiegyenlítette volna a tervezési költségeket – ezzel párhuzamosan pedig igen igen kemény versenytársakkal kellett szembenéznie – olyanokkal, akik sokkal erősebb platformmal rendelkeztek.

Napjainkban a Google jár ugyanebben a cipőben.

Ugyancsak a régi Apple-hez hasonlóan, a Google erőforrásait a 7 incses tablet gyártására pazarolja, amit a felhasználók alig vesznek, mivel nem egyértelmű, nem körülhatárolható a pontos funkciója, amire pedig képes, az félkész, döcögős és kényelmetlen. A Google remekül másolja az Apple-t, csak épp az évtizedet tévesztette el.

Az évtized, amit a Google okosabban tenne, ha lekoppintana, az a tíz év, amikor az Apple kiépítette globális forgalmazói hálózatát, fantasztikus saját fejlesztésű alkalmazásokat adott ki platformjaira (mint például a Final Cut Pro, az iWork és az iLife), hogy így demonstrálja az iOS erősségeit. Összehozott egy belső, processzorfejlesztésért felelős csapatot, amely a jövő mobilhardverét tervezte meg, valamint egy operációs rendszert, ami szerver PC-ktől telefonokig volt skálázható, miközben technológiai fejlesztéseit az egész termékvonalra elérhetővé és élvezhetővé tette. A Google még csak hozzá sem szagolt a felsoroltak egyikéhez sem.

Cikkünk következő részében megvizsgáljuk, mi történik akkor, ha a Samsung rájön, mit is művel a Google az Androiddal. Öveket bekapcsolni!