Így működik az Apple szupertitkos termékfejlesztési folyamata

Az Apple termékfejlesztési folyamatát már régóta rejtélyes homály fedi. Mindenki szeretné tudni, hogy hogyan is történik egy termék fejlesztése, annak megalkotása az ötlettől, a dizájn kialakításán át, egészen a polcokra kerülésig. Adam Lashinsky nemrég megjelent könyvében – “Inside Apple – How America’s Most Admired–and Secretive-Company Really Works” – fény derül a titkokra, hogyan is működik az Apple, mint vállalat, milyen filozófiát követ, hogyan zajlik a termékek fejlesztése, miért is övezik legendák az egyes Apple készülékeket.

Azt már elsőre mindenképp kötelező leszögezni, hogy az Apple egy rendkívül folyamat orientált vállalat. Az évek során egy olyan jól működő termékfejlesztési elvet és folyamatot alakítottak ki, mely a világ legnagyobb vállalatává tette a cupertinóiakat. Bár eddig is lehetett tudni pár fontos momentumot, melyet maga az Apple tárt fel, de Lashinsky a könyvében olyan szinten belemegy a részletekbe, hogy azt minden Apple rajongónak célszerű elolvasni.

A keretrendszer, mely minden egyes termék fejlesztésénél működik, az alábbiak szerint néz ki.

A legfontosabb, hogy minden egyes termék tervezése a dizájnnal kezdődik. A tervezők az Apple királyai, a dolgozók pedig azok az alattvalók, akik mindent feláldoznak a dizájn oltárán. Ez a fajta látásmód teszi az Apple termékeket egyszerre széppé, de mégis használhatóvá. Ez a fajta megközelítés szöges ellentéte annak, ahogy más cégek a piacra termelnek. Az Apple a dizájn és a használhatóság elkötelezettje. A dizájn és a tervezési osztály vezetője Jony Ive, ő a felelős az összes termék kinézetéért, neki köszönhetjük az Unibody kialakítású Mac gépeket, vagy akár az iPad lenyűgöző és vékony kialakítását, de akár az iPhone bumper védőtokjait.

Az Apple többi részlege, mint például a pénzügyi, a marketing, a technológiai, a fejlesztési vagy akár egyéb gyártási részlegek mind-mind csupán alattvalók. A dizájn és a tervezési osztály diktál, Jony Ive diktál. Ez az a hely az Apple berkein belül, ahol megszületnek a termékek, de akár két-három hét múlva már meg is halnak, mert valamiért azok mégsem megfelelőek. Ezt a szentélyt csak pár Apple alkalmazott látogathatja, ideértve Jony Ive és csapatát, valamint egyéb magas rangú vezetőket.

A dizájn csapat szerencsés helyzetben van, mivel egyáltalán nem tartják a kapcsolatot a pénzügyes kollégákkal, nem azért mert nem szeretnék, hanem azért mert nincs rá szükség. Mondhatni korlátlan források állnak a rendelkezésükre. Nyilván fontos, hogy a költségeket racionalizálják, de egyáltalán nincs megszabva nekik, hogy milyen anyagokkal dolgozhatnak, így ha úgy tetszik berendelnek több száz darab, milliós nagyságrendű tételt egy-egy fontos alkatrészből csak azért, hogy tesztelhessék. Nekik tejhatalmuk van.

Miután a dizájn csapat egy termékre rámondja az áment, elkezdődhet a start-up procedúra. Amennyiben az új termékről döntés született, elkülönítenek az adott termékre vonatkozóan egy külön csapatot, mely a titoktartási szerződésekkel kezdődik, amely néha fizikai korlátokat is állít a munkatársak elé. Előfordul sok esetben, hogy az adott projektbe meghívott munkatársaknak korlátozzák az épületekbe való bejárást, egy zárható külön elszeparált szobát, termeket alakítanak ki a részükre, mivel csak ott dolgozhatnak.

Az Apple egy úgynevezett ANPP (Apple New Product Process) eljárást használ. Miután a dizájn kész és a termék gyártási fázisba kerülhet, színre lépnek az új termékfelelősök és termékgazdák. Az ANPP tulajdonképpen egy olyan dokumentum, mely leírja a termék életútjának minden egyes apró kis részletét a gyártási fázistól kezdve a tulajdonságán át a használatig.

Természetesen ezen eljárás nem az Apple “szabadalma”, de a Macintosh gépek fejlesztése óta használják és mivel egy bevált procedúráról beszélünk, így az Apple kitart ezen folyamat mellett.

Minden hétfő reggel az ET (Executive Team) csapata látogatást tesz a termékfelelősöknél és ellenőrzik, hogy a folyamat megfelelő ütemben halad, a termék kialakítása rendben van-e. Amennyiben igen, úgy a következő hétfőn ismét ellenőrzik azt. Ez a folyamt viszont nem tarthat tovább két hétig. Amennyiben a termék bukik, úgy kidobják azt, megy a süllyesztőbe, amennyiben átmegy az eljárási procedúrán, úgy a következő szintre lép. Ekkor tehát a termékkel kapcsolatban még egyetlen egy fontos döntés sem született.

És itt jön a képbe az EPM maffia. Két ember felelős azért, hogy egy-egy termékre rábólintsanak. Az EPM (engineering program manager) menedzser, azaz a mérnöki program vezetője és a GSM (global supply manager) menedzser, vagyis a globális ellátási főnök. Amennyiben mindketten zöld utat adnak a terméknek, úgy megkezdődhet a termelés. A korábbi abszolút ellenőrzést felváltja a termék és folyamat orientált ellenőrzés. Innentől fogva mondhatjuk, hogy a döntések átkerülnek Kínába, mivel az adott felső vezetők idejük nagy részét itt töltik, felügyelik a gyártási procedúrákat. Az ellátási és gyártási igazgatók legfeszültebb pillanatai ezek (gyakran több hónap is), mivel olyan döntéseket kell hozzanak, amelyek a legjobbak az adott termék számára.

Itt kell például arra gondolni, hogy milyen kijelző is kerüljön a legújabb iPad táblagépbe. Legyen ez a Sharp kijelzője, vagy inkább hagyjuk az LG és Samsung párosra, stb.

Miután a készülékek legyártásra kerültek, elkészültek azok, letesztelik őket időről-időre. Ekkor szokott előfordulni, hogy a termék megjelenése előtt hónapokkal egy-egy kínai munkás kap egy kis pénzt a nevesebb blogoktól és zsurnalisztáktól, hogy szivárogtasson ki ezt-azt. Ilyenkor szoktak megjelenni homályos fényképek egy-egy alkatrészről. Ezt az Apple nagyon szigorúan veszi és nem egy esetben csupán azért is átalakít egy terméket, hogy ne úgy nézzen ki, mint a kiszivárgott képeken. Ezért is történhetett az, hogy Steve Jobs még 2010-ben, amikor bemutatta az iPhone 4-et, elmondta, hogy ezt az iPhone készüléket még biztosan nem láttuk, hiába került a Gizmodo-hoz egy hasonló telefon, az csupán prototípus volt.

A különböző változtatások a terméken az Apple eljárási folyamatában átlagosan 4-6 hetet vesznek időbe. Ezen folyamat befejezése képpen az Apple felelős vezetői a kínai gyárakban egy megbeszélést tartanak, majd ennek befejeztével visszaküldik a termékeket Cupertinóba, hogy véleményezzék azt.

Az úgynevezett béta-eszközre innentől kezdve az Apple javaslatokat tesz, minden aspektusból megvizsgálják ezeket. Bár a fentiek miatt ezen metódus rendkívül drága, de ez az Apple által előírt szabványeljárás.

Időközben az úgynevezett “csomagoló-szobában” a marketingesek és dizájnerek megalkotják a termékek rendkívül minimalista, de mégis elképesztően gyönyörű csomagolását. Ilyenkor itt akár több száz darab dobozt is lehet találni, egyéb fóliákat, ragasztócsíkokat, papírdarabkákat, mivel az Apple elkötelezett abban, hogy az “unboxing”-folyamata, azaz a termék kivétele a dobozból a felhasználó számára külön öröm legyen, azt a lehető legegyszerűbben és a lehető legpraktikusabb módon végezzük el.

A biztonsági szint itt is rendkívül magas, csupán pár alkalmazott léphet be a szentélybe. Lashinsky állítása szerint volt olyan, hogy az egyik iPod termék bemutatása előtt az egyik dizájner napokat töltött el azzal, hogy több száz dobozból kiválassza a legmegfelelőbbet, hogy ezzel is finomítsa a termék dobozban történő elhelyezését, annak kibontását. Vajon a felhasználó, hogyan fog hozzáállni, hogyan tartja majd a kezében, könnyen kifogja-e tudni emelni a dobozból, megfelelően tartja-e a műanyag keret az iPodot, ahhoz, hogy az a dobozban ne mozduljon el, stb.

Miután minden elkészült és a termék készen áll a rajtra, következhet a “Rules of the Road” folyamata, azaz az út szabályai, melyek megszabják a termék mérföldköveit, bevezetési szakaszait, reklámjait, stb. Ehhez a szupertitkos dokumentumhoz az Apple berkeiben, csak 8-10 ember férhet hozzá. Minden egyes mérföldkövet egy DRI (directly responsible individual) szabályoz. Ezen dokumentum elvesztése, elhagyása vagy annak kiszivárogtatása azonnali kirúgással fenyegeti a vezetőt, nincs ill. nem lenne mentség rá. És mindez a dokumentum alján is megtalálható, így amennyiben az rossz kezekbe kerülne lehetséges, hogy a teljes termékbevezetést elhalasztaná, vagy úgy ahogy van kukába dobná az Apple.

Ha minden rendben van, úgy a fentieket követhetik a Keynote bemutatók, a különböző televíziós reklámok, az Apple online áruházába való bekerülés, stb. Egy-egy jól bejáratott termék esetében, amennyiben csupán termékfrissítésről van szó, lásd MacBook gépek, a fenti folyamat átlagosan 6-8 hónapig tart. Az iPad és iPhone esetében 4-5 év volt a fenti eljárás. Jól látható, hogy nem feltétlenül költséghatékony ezen módszer, de az Apple ragaszkodik ezen elveihez, és a többi céggel ellentétben mindig a dizájn és a használhatóság az első. Hogy megvalósulhasson a 100%-os felhasználói élmény. Ebben nagy az Apple, így érte el, hogy jelenleg több, mint 100 milliárd dollár legyen a bankszámlájukon és reméljük, hogy mindez évekig így is fog maradni.