Miért nem rossz vezető Tim Cook

Többen a védelmükbe vették Tim Cookot, miután a botránykönyv újra felerősítette kritikusai hangját, például a New York Times techblogjának, a Bitnek a szerkesztője. Farhad Manjoo meg is jegyzi, a két és fél évben, amióta Cook átvette a vezéri széket, az éves bevétel 58 százalékkal, a profit pedig 40 százalékkal nőtt. Nem csoda, hogy ha valaki a Haunted Empire elolvasása után már temeti a vállalatot, azonban nem árt utánaolvasni a könyv által állítottaknak – írja Manjoo. Nem csoda, hogy Cook nyilatkozatában annyira kikelt és igazságtalannak érezte annak tartalmát. Szerinte kétféleképpen lehet elemezni az Apple teljesítményét Cook regnálása alatt. Az egyik a gazdasági mutatókat nézve – ez roppant unalmas, de sokkal célravezetőbb. Vagy választhatjuk Ms. Kane útját és a vállalatot körülvevő véleménytenger fehér zajából próbáljuk meg összeállítani a képet.

A szubjektív véleményekből összeállított könyv a végére ismerős következtetésekig jut. Úgy véli az Apple elfelejtette, hogyan kell innoválni, termékeit túl zártnak és drágának tartja, amik nem érnek fel a marketingosztály által generált hypehoz. A gond csak az, hogy ahogyan arra Manjoo is rámutat, ezek cseppet sem új kritikák, amik még a csúcson, Jobs idejében is minduntalan előkerültek. Már akkor sem volt rájuk konkrét bizonyíték és a jelenlegi gazdasági mutatók sem ezt támasztják alá. Persze nem jelenti azt, hogy az Apple elengedheti magát, csupán azt, hogy nincs akkora bajban, mint amennyire sokan hiszik. Elég ha csak az állítólag lassuló iPhone eladásokat vesszük. Az utolsó, Jobs részvételével fejlesztett iPhone 2011-es eladásaihoz képest 38 százalékkal növekedett máig, ami csak a karácsonyi szezonban 51 millió eladott telefont jelent. Bár a növekedés némileg lassabb, mint Jobs alatt, még mindig stabil emelkedésről beszélünk.

De a piaci profit tekintetében is igen fontos változások történtek. Míg Jobs alatt a teljes piaci profit kétharmada csorgott az Applehöz, jelenlegi elemzői becslések szerint ez mára már valahol 75-85 százalék körüli. Ezen számadatok alapján elég nehéz azt a következtetést levonni, hogy a vállalat bukdácsol vagy, hogy közel a vég, nemde? Még legrosszabb esetben is maximum pangó időszak jön, ami a piaci bevételek négyötödével a zsebükben is abszolúte kedvezőnek mondható. Ami sokakat aggaszt a könyvvel kapcsolatban, az az, hogy furcsamód alig időz el a gazdasági mutatóknál és még azokat is valahogyan a bukás bizonyítékaként értelmezi. “Tim Cook a táblázatok királya, nem az innovációé.” – írja Kane. Kritizálta őt Forstall menesztéséért, a termékbemutatókon megejtett konkurenciának odamondogatásért (ami szerint az Apple bizonytalanságának ékes bizonyítéka), és azért, mert az iPad 2010-es megjelenése óta gyakorlatilag nem történt semmi a vállalat tájékán a szükséges hardveres updateken kívül.

Akik az innováció hiányát reklamálják az Applenél, alapjaiban értik félre a vállalatot. Cupertinoban mindig titokban fejlesztik a következő nagy dolgot. Nem árt kicsit visszagondolni: ugyanezek a hangok voltak hallhatóak 2001-ben, az iPod és 2007-ben az iPhone megjelenése előtt is. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy egészen biztos, hogy az Apple újra nagyot készül robbantani, csak azt, hogy ostobaság újra és újra ugyanazon jelek alapján ugyanazokat a téves következtetéseket levonni. Még az is lehet, hogy igazuk van, de arra, hogy ez kiderüljön, várnunk kell még egy kicsit. Négy év egetrengető újdonság nélkül még nem jelenti az Apple halálát, csak azt, hogy ebben a tekintetben Cook nem tért le a jobsi útról, és ez inkább megnyugtató kéne, hogy legyen, mint vészjósló.