A cég harmincadik szülinapja alkalmából szavazást hirdetett, aminek keretében mindenki megjelölhette, melyik volt az első Apple gépe. Ráadásul esztétikus timeline is került az évfordulós aloldalra, ami évről-évre végigkalauzol minket a harminc év legfontosabb gépein. Ezeket vesszük végig többrészes sorozatunkban. Az első részben az 1984-es launchtól az 1988-as Macintosh IIx-ig jututnk el.
Az idén 30 éves Macintosh sztorija értelemszerűen 1984-ben indult. A széria első gépét, az Apple Macintosht január 24-én mutatta be Steve. Bár – ahogyan az Apple melléfogásairól szóló cikkünkben megemlítettük – a Lisa volt az úttörő az egér vezérelte grafikus felületet kínáló gépek között, a tömegekhez ez a modell vitte el a featuret. A 128K és a rá épülő egész széria lelke a Motorola 68000 processzorcsaládja volt. Bár az IBM idővel lenyomta az eladásait, az oktatásba betörve az Apple stabil felvevőpiacra lelt és piaci második helyét csak 10 évvel később tudta átvenni a PC-ben utazó Compaq. Az Intel alapú PC sikere a jóval olcsóbb Windows 3.0 megjelenésének volt köszönhető, amivel a 90-es években rohamos erősödéssel átvette az uralmat a Macintoshtól. De erről majd később, most nézzük kicsit az évfordulós idővonalat.
1984 – Macintosh
Megjelenés dátuma: 1984. január 24.
Konfiguráció: 8 MHz Motorola 68000 CPU, 128 kB DRAM, 9 inches (512×342) monokróm kijelző, 400 kB tárhely egy 3.5 inches floppyn (a rendszer 234 kbyteot foglalt)
Támogatott operációs rendszer: Mac System Software 1.0-3.0
Kezdőár: 2500 dollár
Eredetileg Apple Macintosh néven jelent meg, Pantone skála szerinti 453-as számú bézs árnyalatra színezett házában tartalmazva a gépet és a képernyőt. A csomag tartalmazta a billentyűzet és az egygombos egér árát is. Hogy a hordozást megkönnyítsék, hordfület alakítottak ki a ház tetején. Az azóta legendás státuszúvá vált, Ridley Scott által rendezett, „1984” című hirdetésével startolt el, amit a Super Bowl reklámszünetében mutattak be. Négy hónap alatt 70 ezer darabot adtak el belőle. Pár hónappal később egy 512 kbyte RAM-mal szerelt verzió is megjelent belőle Macintosh 512K néven, ezért attól kezdve az eredeti gépet Macintosh 128K néven árulták. Hatalmas sikerét többek között annak köszönheti, hogy korábban csak méregdrágán megvásárolható gépek grafikai teljesítményét kínálta a középosztály számára is elérhető áron. Két Apple-szabványos soros portjára egy nyomtatót és egy modemet köthetett a szerencsés tulajdonos. Ha a belső floppy-meghajtó által nyújtott 400 kbyteos tárhely nem volt elég, 19 pines csatlakozó segítségével külső drive csatlakoztatása is lehetséges volt. Eredeti gyári billentyűzetén se funkciógombok, se numpad, se kurzorbillentyűk nem voltak. Kijelzőjének 72 PPI-s pixelsűrűsége az asztali kiadványszerkesztés standardjévé vált. A System 1.0-ás kódnevű oprendszere mellé járt a MacPaint és a MacWrite szoftver, de elérhető volt rá a Microsoft Wordje, illetve a MacBASIC és MacPascal fejlesztőkörnyezetek is. A Fat Macnek is csúfolt 512K megjelenése után rá a Thin Mac, azaz Sovány Mac gúnynév ragadt. Belépőszintű gépként még egy évig megmaradt a középkategóriás 512K és a high-endnek szánt Lisa mellett.
1985 – Macintosh XL
Megjelenés dátuma: 1985. január 1.
Konfiguráció: 5 MHz Motorola 68000 CPU, 512 kB RAM (2 MB-ig bővíthető), 12 inches 720×364-es felbontású monokróm kijelző, 400 kB tárhely egy 3.5 inches floppyn + 10 MB-os merevlemez
Támogatott operációs rendszer: Mac System Software 1.1-7.5.5
Kezdőár: 4000 dollár
A nagyott bukott Lisa modellcsalád utolsó tagjaként hozták ki 1985 elején. A System 1 Lisa gépekre specializált verziójának egy 64K-s Macintosh ROM emulációra képes változata, a MacWorks XL oprendszer futott rajta. Az alap 400 kbyteos 3.5 inches floppymeghajtón kívül 10 MB-os belső merevlemezzel rendelkezett, illetve 5 vagy 10 megás ProFile külső merevlemez párhuzamos csatlakoztatására is volt lehetőség. Érdekes adalék, hogy gúnyneve a megjelenés idején Hackintosh volt. Mindösszesen négy hónapig forgalmazták. Külsős cégek számos bővítést adtak ki, mint pl. a Sun Remarketing által fejlesztett MacWorks Plust, aminek segítségével biztosították a szoftveres kompatibilitást a kor Apple-zászlóshajójával, a Macintosh Plus-szal. Korai nyugdíjazása miatt 1986-ban az Apple speciális csereprogramot hirdetett – Lisa/XL gépük visszaszolgáltatása és 1500 dollár befizetése ellenében a júzerek egy vadonat új Macintosh Plushoz és egy Hard Disk 20 merevlemezhez juthattak, ami együtt, akkori piaci értéken több, mint 4000 dollárt ért. Bár az XL az eredeti Lisához hasonló sorsra jutott, a növekvő eladások megmutatták, hogy az Apple gépek célközönségének égető szüksége volt az erősebb, professzionális célú gépekre, nagyobb és szebb képű monitorokkal.
1986 – Macintosh Plus
Megjelenés dátuma:1986. január 16.
Konfiguráció: 16 MHz Motorola 68000 CPU, 1 MB RAM (4 MB-ig bővíthető), 9 colos 512×342-es felbontású monokróm kijelző, 800 kB tárhely egy 3.5 colos floppyn
Támogatott operációs rendszer: Mac System Software 3.0-7.5.5
Kezdőár: 2600 dollár
A Macintosh-széria harmadik gépeként jelent meg a 128K és az 512K után, 1986 januárjában. Eredetileg ezt is a kezdeti Apple-bézs árnyalatban gyártották, ám egy évvel a piacra dobása után a klasszikussá vált Platinum színárnyalatra váltottak. Fontos újítása volt az SCSI szabvány megjelenése, és ezzel beköszöntött a nagy sikerű Apple külső perifériák időszaka (CD meghajtók, nyomtatók, külső merevlemezek, monitorok, stb.). Az 1998-as iMaces USB-s átállásig ez maradt a standard csatolószabvány. A klasszikus Macintoshok közül ez támogatta először a kétoldalú floppy meghajtókat, így megduplázta a korábbi kapacitást, illetve ehhez is elérhető volt a 800K-s külső winchester is, bár az erősebb konfiguráció miatt ez kevésbé volt létszükséglet, mint a korábbi modelleknél. Elsőként ennek billentyűzetén voltak kurzorgombok és numpad. Külsős gyártók upgrade kitjeivel akár a 32 MHz-es teljesítmény és 16 MB RAM is elérhetővé volt, így a Mac OS 7.6.1 is futtathatóvá vált. Potenciálisan közhasznú tippünk: hogy a gép emulálására létezik multiplatform megoldás, a Mini vMac, ami elérhető Unix, Windows, Dos, Mac OS, OSX, Pocket PC és jailbreakelt iOS rendszerekre is. Bár az SE és a Macintosh II megjelenése után eladásai visszaestek, olcsó alternatívaként még 1990 októberéig gyártásban maradt, így a Plus a leghosszabb ideig gyártott Macintosh címét is besöpörhette. Oktatási célokra értékesített verzióit Plus ED néven badgelték.
1987 – Macintosh II
Megjelenés dátuma:1987. március 2.
Konfiguráció: 16 MHz Motorola 68020 CPU, 1 MB RAM (akár 68 MB-ig bővíthető), 9 colos 512×384-es vagy 640×480-as felbontású 256 színes kijelző, 400 kB tárhely egy 3.5 colos floppyn (a rendszer 234 kbyteot foglalt)
Támogatott operációs rendszer: Mac System Software 4.1-7.5.5, speciális bővítővel akár Mac OS 7.6.1
Kezdőár: 5500 dollár
A Macintosh II szériája első gépe volt és az első Macintosh, ami támogatta a színes képernyőket. Az kezdőár a gépet tartalmazta egy 20 MB-os merevlemezzel és egy monitorral kiegészítve. Ahhoz, hogy színes legyen a rendszer, már jobban a zsebünkbe kellett nyúlnunk, mivel a színes képernyővel, másik videókártyával és több memóriával szerelt Macintosh II ára már a tízezer dollárt is elérhette. Bár ára és hardvere alapján munkaállomás kategóriájú izomgépnek számított, egy felhasználót támogató operációs rendszere miatt inkább az Intel 386-os processzorára alapuló PC-k és az Amiga 2000 konkurenciájaként került a piacra, amiknél azonban sokkal drágábbnak számított. Fejlesztését Jobs tudta nélkül kezdte meg két hardvertervező mérnök – a számítógépet tervező Michael Dhuey és a monitorért felelős Brian Berkeley. Ennek is megvoltak az okai: az Apple első moduláris gépeként elhíresülő kettes Macintosh szembement a főnök akaratával, aki ellene volt a bővíthető konfigurációknak. A hátát eközben az a Jean-Louis Gassee tartotta, aki később a távozó Jobs helyét megkapta a Macintosh fejlesztési főnökeként. 1987 márciusában jelent meg, az első olyan Macintosh gépként, ami fekvő házban és egy különálló monitorral jelent meg, a korábbi kompakt egybeépített megoldás helyett. Lehetőség volt 20 vagy 40 MB-s merevlemez, illetve egy opcionális második floppymeghajtó beépítésére. A NuBus csatolók kihasználásával akár hat grafikus kártya és így hat monitor is csatlakoztathatóvá vált. Mac286 bővítővel és az azon levő Intel 80286-os chippel még az MS-DOS emuláció is lehetséges volt.
1988 – Macintosh IIx
Megjelenés dátuma: 1988. szeptember 19.
Konfiguráció: 16 MHz Motorola 68030 CPU, 1 vagy 4 MB RAM (128 MB-ig bővíthető), 9 colos 512×384-es vagy 640×480-as felbontású 256 színes kijelző, 1.44 MB-os SuperDrive + 40 vagy 80 MB-os merevlemez
Támogatott operációs rendszer: Mac System Software 6.0-7.5.5
Kezdőár: 7800 dollár
A Macintosh II 1988-as updatelt, friss modelljeként jelent meg. Legfontosabb újítása az ugyanolyan órajelű, de fejlettebb 68030-as processzora való váltás volt, illetve ez volt az első Apple gép, amiben 1.44 MB-os SuperDrive floppimeghajtó volt a korábbi 800-as helyett. Alapváltozatán túl “szerényke” felárért (mintegy 1700 dollárért) 40 MB-os merevlemezt is kaphattunk. Ez volt a második Macintosh gép, amit a hat videókártya és monitor kezelésére is képes NuBus csatolókkal gyártottak, előtte az alap kettes, utána pedig a IIfx tudta csak ezt. Belső kódnevei a “Spock” és “Stratos” voltak. Gyártását két év után megszüntették, hatalmas sikerét azonban jól mutatja, hogy a terméktámogatás és a cserealkatrészek gyártása egészen 1998-ig nem állt le.
A következő részben az 1989 és 1993 közötti öt éves perióduson haladunk végig.
