Nem tudod kicsoda Carl Icahn? Folyton hallod a nevét, de nem érted mi köze az Applehöz? Érdekel, hogyan jutott el odáig, hogy beleszólhat a világ legértékesebb vállalatainak ügyeibe? Összeállításunkból ezekre mind választ kaphatsz.
Queensből a Wall Streetre
Carl Icahn ateista zsidó tanárcsaládba született Queensben, 1936-ban. A Princetonon végzett filozófia szakon, majd a New York Universityre ment, hogy orvoslást tanuljon. Másodévben úgy döntött, ott hagyja az NYU-t és inkább belépett a hadseregbe. 1961-es leszerelése után a Wall Street farkasához hasonlóan ő is tőzsdei brókerként kezdett dolgozni. Hét évvel később már saját cégét, az Icahn & Co.-t igazgatta, ami kockázati arbitrázsra és opciós kereskedelemre szakosodott. A 70-es évek végétől ráállt az ellenséges felvásárlásokra – az egyik leghírhedtebb ilyen cápaként a teljesség igénye nélkül olyan vállalatokban szerzett számottevő vagy akár irányító részesedést, mint a Texaco, a Western Union, a Viacom, az Uniroyal, a Samsonite, a Marvel Comics, a Time Warner, a Herbalife, vagy a Motorola.
Igazi hírnevét a Trans World Airlines 1985-ös felvásárlásával szerezte, ahol miután az elnöki székbe került, elkezdte módszeresen eladni a TWA legértékesebb eszközeit, hogy visszafizesse a kölcsönt, amit a vállalatba való betörésre felvett. A módszert egyébként a szakzsargonban asset strippingnek csúfolják. Végül 469 millió dolláros személyes profittal távozott a légitársaságból, ami pedig 540 millió dolláros tartozást halmozott fel Icahn regnálása alatt, és végül csődöt is jelentett két évvel távozása után. A milliárdos az évek során az ún. aktivista befektetők leghíresebbikévé vált (Aktivista befektetőnek nevezzük azokat, akik azért vásárolnak be nagy mennyiségben egy adott vállalat részvényeiből, hogy aztán a vezetésbe beülve befolyásolni tudják a cég piaci stratégiáját, és hogy a vezetésre erőltessék saját elképzeléseiket). Annyira, hogy Oliver Stone legendás karakterét, Gordon Gekkot is nagy részben ő ihlette.
Az U.S. Steel óriásvállalatával is megpróbálkozott a 80-as évek végén, az acélba azonban már beletört a foga. Mielőtt pár évvel ezelőtt eladta volna őket, komoly érdekeltségei voltak a Las Vegas-i kaszinóiparban, többek között a legendás Stratosphere-ben. Értékesítésük után 1,3 milliárd dollár ütötte a markát – pont egy milliárddal több, mint amennyiért az ingatlanokat annak idején vásárolta. A Marveles részvénycsomagját növelve próbálta meg átvenni az irányítást a képregénykiadó fölött is, a Disney azonban 2009-ben elhalászta az orra elől a már akkor is szép kis profitot ígérő céget.
Icahn figyelme az IT-ipar felé fordul
Bár már korábban is voltak részesedései a piac vállalataiból, Icahn portfóliója az utóbbi években érezhetően erősödött ebben a szektorban is. Még 2006-ban vásárolt be a GTA szériát, a Red Dead Redemptiont és a Bioshock Infiniteot kiadó Take-Two Interactiveból, részesedését pedig három év alatt 13 százalék körülire emelte, amivel ő lett a második legnagyobb részvényes. 2012 októberében komoly részvénycsomagot vett a netes szolgáltatások egyik legnagyobb ütemben erősödő vállalatában, a Netflixben – a streaming-mamut részvényeinek összesen 10 százaléka az övé. 2013-ben első felében a Dell volt a figyelme középpontjában – minden erejével megpróbálta megakadályozni, hogy az alapító Michael Dell visszavásárolja a céget és kivezesse a tőzsdéről. Icahn gyakorlatilag mindent megtett, hogy a felvásárlást megakadályozza, még perelt is, ám a részvényesek végül az alapító ajánlata mellett döntöttek, így a felvásárlási háborút Michael Dell nyerte.
Közben a Take-Twonak is elege lett a basáskodó befektetőből és az általa kinevezett vezetőkből. Szerencséjükre a megállapodásuk Icahnnel úgy szólt, hogy kivásárlás vagy a részvényei eladása esetén a beültetett managereinek maguktól le kell mondaniuk. A kiadó összesen 203,5 millió dollárt fizetett az Icahn tulajdonába tartozó 12 millió darabos részvénypakettért. Tekintve, hogy a tavaly átlagosan 12 dolláros részvényárak a GTA V kiadásának hatására rekordmagasságú 19,25 dollárra ugrottak meg, a tőzsdecápa busás haszonnal számolhatott. Az eladás hírére a piac is bepánikolt, így a Take-Two részvények sokat estek, egészen 16 dollárig. Persze mostanra már lenyugodtak a kedélyek, így egy részvényért átlagosan 18 dollár körüli áron juthatunk hozzá.
Az alma túl nagy falat lesz?
Augusztusban jött a bombahír, a Dell után az Applet szemelte ki. A 77 éves létére a közösségi médiában is feltűnően aktív Icahn a Twitteren jelentette be, hogy tekintélyes mértékű pozíciót szerzett a véleménye szerint jócskán alulértékelt Appleben – a bejelentésre pedig 5 százalékot ugrottak az Apple részvényeinek jegyzési árai. A hírek szerint összesen két és fél milliárd dollárt költött a cég részvényeire, ami azonban csak kb. 0,6 százalékos részesedésre elég. Persze nyilván nem csak őt vonzzák a vállalat részvényei, egy másik aktivista-nagykutya, David Einhorn is komoly pakettel rendelkezik.
„Hősünk” persze azonnal nyeregben érezte magát és mindenáron arra akarta rávenni Tim Cookot, hogy a következő három évre előirányzott 60 milliárd dollár helyett 150 milliárd értékben vásárolja vissza saját részvényeit. A tőzsdeveterán szerint drasztikus eredményeket lehetne elérni az akcióval. Előéletét ismerve és azt tekintve, hogy bő fél százalékával komoly részvényesnek számít, komikusnak is tűnhet, hogy az utóbbi időben nyilatkozataival az Apple részvényeseinek védőszentjeként próbálja meg feltüntetni magát, holott teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy csak saját érdekeivel törődik. Az Apple 2013-ban összesen 100 milliárd dolláros osztalékfizetést tervezett részvényeseinek, ezért negyedéves osztalékát 2,65 dollárról 3,05-re emelte, illetve 17 milliárd értékben bocsátott ki kötvényeket, aminek bevételeit visszavásárlásokra fordította. Többek között emiatt csökkent sosem látott mélységekbe a vállalat készpénztartaléka.
A saját részvények vásárlása a befektetőknek fizetendő osztalék egyik forrása lehet. Általában egyszeri osztalékosztáskor alkalmazzák, mert így nem szükséges az osztalék emelése és elkerülhető az esetlegesen szükséges csökkentésből adódó befektetői csalódás.
Icahnnek persze semmi nem elég, így tovább forszírozta Cooknál 150 milliárdos visszavásárlási programtervének részleteit. Úgy vélte, ezt a készpénzállományon felül kedvezményes hitel felvételével oldhatná meg Cupertino, így kerülvén ki a külföldön, különböző leányvállalatoknál raktározott pénzek hazavitelével járó adókötelezettséget. Icahn a részvények mintegy 25 százalékos drágulását várta az ügylettől. Decemberre rájött, hogy képtelen lesz ekkora program elindítására rávenni az Apple részvényeseit, így azóta már „csak” 50 milliós visszavásárlást akar kicsikarni és nem rest ennek hasznáról a befektetőket is meggyőzni.
Az idei fejlemények alapján a meccs még nem tűnik lejátszottnak. Az Apple a 2013-as év utolsó hetében a Tőzsdefelügyelethez fordult nyilatkozatával, amiben a részvényeseket Icahn javaslata elleni szavazásra bíztatják. A voksolás február 28-án fog lezajlani. Az Apple álláspontja szerint a cég egyébként is sok milliárd dollárt juttat részvényeseinek és ez a jövőben sem lesz másként, de a jelenlegi piaci helyzetben likvid tartalékaira szüksége lehet fejlesztési és egyéb beruházásaihoz. Válaszul a milliárdos egészen friss hírek szerint három milliárdra növelte részesedését, ami így már értelemszerűen 0,75 százalékos részesedést jelent.
Hogy mennyire nem kell félteni az öreget, azt mi sem tanúsítja jobban, minthogy a legfrissebb hírek szerint már az eBay részvényeiből is hasonló pakettre tett szert és már két embere is ül az igazgatótanácsban, a Paypal üzletág leválasztását követelve. A hírek szerint a cég vezetősége nem örül túlságosan. Hogy mit hoz a jövő az Tim Cook és Carl Icahn csatáját illetően, az vélhetően február végén eldől. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: a tőzsdecápa nem most mart bele utoljára az IT-szektorba.
Rettentő jo cikk.:)