Apple vs. Android körkép 3. rész – Mégis mihez kezdjen a Samsung és az Apple?

Az AppleInsider publicisztikája alapján összeállított, rendhagyó, ironikus cikksorozatunk befejező részében a Samsung, a Google és az Apple szerelmi háromszögét elemezzük ki.

Mi történik, ha a Samsung rájön, mit művel a Google az Androiddal?

Ha a Google nem használja az Androidot arra, hogy komolyabban versenyezzen az Apple-vel, vajon majd a Samsung fog így tenni? A Google-vel ellentétben a Samsung igencsak otthon van a minőségi hardverfejlesztésben, sőt, saját fejlesztési alkalmazásai sem rosszak. A Samsung saját tervezésű csipjei vezető szerepet töltenek be a piacon, olyannyira, hogy egészen eddig az Apple iPhone-ok és iPadek A szériás csipjeit is a koreai vállalat szállította (a jövő évtől az iPhone-t és iPadet hajtó következő generációs, 20 nanométeres, A szériás csipeket a taiwani TSMC fogja gyártani).

A Samsung ugyanakkor nem rendelkezik saját szoftver platformmal, így kénytelen a Windows Phone, a Windows és az Android között ingázni (vagy kombinálni őket), ezzel párhuzamosan a Microsoft és a Google szoftvereinek hibáit orvosolni – jó példa volt erre az Android biztonsági réseinek befoltozására tett intézkedés, a Safe (Samsung for Enterprise) projekt beindítása, melynek keretein belül a Android nyitott forráskódból eredő gyengeségeit próbálták ellensúlyozni egy Knox nevű szoftverrel, amely anno a Galaxy SIII és a Note 2 üzleti felhasználói számára tette kényelmesebbé és biztonságosabbá az Android használatát.

A Samsung ugyancsak megpróbálta utánozni az Apple stratégiáját a hivatalos kiskereskedők tekintetében, amikor bejelentette, hogy 1400 “miniboltot” kíván nyitni a Best Buy áruházakon belül. Sajnos ez is inkább emlékeztet az Apple kilencvenes évek beli kudarcaira, mint az utóbbi idők sikereire. Épp mikor a Samsung jópár “bolt a boltban” üzletet nyitott ismert kereskedőkkel szerződve, az Apple elkezdte bezáratni sajátjait, mivel egyszerűen nem működtek. Az Apple a kereskedelmi terveit azóta inkább azokban a boltokban kamatoztatja, amelyeket birtokol, és így képes irányítani.

Írhatnánk most arról is akár, milyenek a kilátások arra nézve, hogy az Android új licenszelői a jövőben majd hatékonyabban próbálják meg lenyomni az Apple-t, de ez csak alaptalan spekuláció lenne. Hiszen éppen arról van szó, hogy a Android nagy potenciálja abban rejlett és rejlik, hogy nyitott platform, így sok szempontból felül tudná múlni, ki tudná szélesíteni a felhasználói élményt az Apple “falakkal körbevett, őrzött kiskertjéhez” képest azzal, hogy versenyszellemre, innovációra buzdítja a mobilipart: csak hogy ez eddig nem történt meg – hasonlóan üres szavaknak bizonyultak egyelőre az olyan ígéretek is, mint amikor a Microsoft azt állította, hogy a Windows egyre inkább nyitott platformként fog működni.

Ahelyett, hogy valamilyen grandiózus “nyitott” célt szolgálna, az egyetlen, amit a Windows és az Android sikeresen véghezvitt, az az inkompetencia elkendőzése, a kudarc megjutalmazása, és a valódi feltaláló intellektuális tulajdonának saját gyártók történő lemásolása – egyre kevesebb kreativitással. Mindezt pedig tették és teszik úgy, hogy közben a hatalmas mennyiségű gagyi és a modern, kielégítő készülékek furcsa koalícióját alapították meg.

A szabadság és a választás ígérete végül egy olyan monokultúrává csökevényesedett, amely esetében választásaink meglehetősen idétlen döntésekre korlátozódnak, mint például hogy megvesszük-e a Samsung PC-jét, a mely Windows 8-at futatt, és egy tablet-szerű képernyővel van ellátva, amin viszont Android megy, tehát ha lecsatoljuk a képernyőt, hogy a kanapén folytathassuk a Cut the Rope-ot, ezt könnyedén megtehetjük – ha el tudjuk és akarjuk viselni a felugró reklámokat.

Mit művel mindeközben az Apple a Samsunggal, a Google-vel és az Androiddal?

Az iOS 7 olyan jól rávilágít a stratégiára, amit az Apple követ, és amihez riválisai hozzá sem mernek kezdeni. A kritikusok egy része az Apple-t az iOS 7 kapcsán azzal vádolta, hogy csak megpróbálja utolérni riválisait – mindezt még az új iOS megjelenése előtt természetesen -, és már ekkor bizton állították, hogy semmi újdonságot nem fog tartalmazni az új szoftver. A vicces az, hogy ezt az állítást páran még mindig próbálják megvédeni, miközben már akkor is a napnál is világosabban látszik, hogy valami nagyon újat művel az Apple, ha csak rápillantunk az iOS 7-re.

Először is: az iOS 7 kinézete, struktúrája és dizájnja is nem csak hogy új, de egészen más, mint bármelyik korábbi verzió esetében. A szoftver kipróbálásakor azonnal rengeteg olyan új, innovatív ötlet tűnik a szemünkbe, amelyhez még csak hasonlóval sem találkozhattunk soha egy mobil operációs rendszer esetében. És hogy vajon mire véljük az ikonok és a kiemelések rendkívül élénk színeinek, a nagyrészt fehér hátterek, a vékonyka betűtípus, az áttetszőség és a giroszkópos mozgásérzékelést használó animációk bevezetését?

Az elemzők szerint az iOS új színspektruma úgy lett kialakítva, hogy az ne csak az amerikai és európai, de az ázsiai felhasználók tetszését is(!) elnyerje. A fényes fehér háttereket szinte lehetetlen reprodukálni OLED kijelzőkön (amelyek esetében a fehér szín megjelenítése sokkal több energiát fogyaszt, mint a feketéé – ellentétben a LEDekkel, ahol háttérvilágításra mindig van szükség: a Tune/Windows Phone épp ezért ilyen sötét színvilágú). A vékonyka betűk használatához nélkülözhetetlen a hatalmas tipográfiai tapasztalat – és persze egy Retina Kijelző. Az áttetsző hatáshoz minimum A4-es erősségű procira van szükség, a mozgásérzékeléshez pedig 6 tengelyű giroszkópra.

Mindezeket figyelembe véve az iOS 7 alapján elég nagy biztonsággal következtethetünk arra, hogy az Apple egyszerűen csak követi tovább hosszútávú üzleti terveit, melyek alapján könnyen felismerhető, modern technológiákat fejlesztenek és kombinálnak egy olyan csomagban, ami minden ízében értéket és minőséget sugároz a felhasználó felé és azt, hogy – nem hiába dobta ki a pénzét – ilyen minőséget máshol nemigen kaphat. Az Apple megállás nélkül a hardver- és szoftverfejlesztési lehetőségeket kutatja, majd ezek kombinációját letisztult és értékes alkalmazásokkal (kezdve a FaceTime-tól a Sirin át a Térképekig) nyakon öntve adja el a felhasználóknak.

A Google és a Samsung igen jó az új technológiák felfedezésében, de sajnos egyik vállalat sem volt képes ezek nagy részét hasznosan alkalmazni. A szakmédia nagy része erre még nem jött rá, ezért az egyszerűség kedvéért a készülékeket CPU sebességük és a memória méretét hangoztatva magasztalja. Csakhogy ez a modell összedőlni látszik. A mobilpiacon nem az számít, hogy milyen gyorsan tudod futtatni az Office-t – inkább az, hogy meddig bírja az akkumulátorod, ha egész nap hasznos alkalmazásokat futtatsz – vagy éppen csak jól érzed magad.

És bár az iOS 7 különböző elemei arra is utalhatnának, hogy az Apple az új modell eljövendő izgalmas hardverfejlesztéseivel és az új szoftver sosem látott funkcióival a földbe akarja döngölni a konkurenciát, valójában csak arról van szó, hogy olyan élményt szeretnének nyújtani, amit minden pillanatban élvezünk egy olyan rendszerben, ami jól működik. És fölösleges az aggodalom: a 2013-as évben még több ilyenre számíthatunk az Apple-től.

PS: Kedves Olvasóink! Amerikai publicisztika alapján készült rendhagyó cikksorozatunk vállaltan elfogult, az érem egyik oldalát veszi figyelembe, nyilván szubjektív, és mint ilyen, talán sarkít is néhol. Ez egy vélemény, nem egy objektív teszt vagy beszámoló.

Épp ezért arra kérünk benneteket mondjátok el Ti is a véleményeteket! Kíváncsiak vagyunk rá.