Érdekes hírre akadtunk, a Macotakara mai jelentése szerint az Apple úgy tűnik a szénszálas (carbon fiber) piacon is érintett lesz, legalábbis ezt támasztja alá az az információ, miszerint az Apple különböző üzleteket kötött szénszálas piacra gyártó beszállítókkal. Mindez azért is érdekes hír, hiszen az új iPhone 5 csak most jelent meg, de egyes információk szerint gondok vannak az alumínium borítással. Lehet, hogy az Apple hamarosan váltani fog? Még nem tudni.
Mindenesetre az ismeretlen forrásra hivatkozva a Macotakara azt írta, hogy az Apple óriási mennyiségű szénszálat vásárolt az elmúlt időszakban ezen piacon, melyből várhatóan a közeljövőben érkező valamely új termékét kívánja beborítani. A legvalószínűbb termék a következő, negyedik generációs iPad készülék lehet, melynek bemutatása jövő tavasszal várható. Ez azért is lenne jó ötlet, mert az iPad 3-as súlyban ismét meghízott az iPad 2-höz képest.
Az Apple egyébként mindig is érdeklődött a szénszálas termékek iránt, hiszen azok tartóssága megegyezik az alumíniuméval, de lényegesen könnyebb anyagról van szó, mint a jelenleg használatos termékek esetében. Az Apple a közelmúltban álláslehetőséget is kínált a szénszálas termékek tervezéséhez, amit amúgy már be is töltöttek. Kevin Kenney lett az új vezető mérnök, aki anno a karbonvázas biciklik, a Kestrel kerékpárok fejlesztésében is részt vett.
A Macotakara információ szerint idén március közepén a Foxconn üzemébe is utazott egy Apple mérnök, aki pár tesztpéldány legyártását is kérte, de mint kiderült, ez egy akkora mennyiség volt, amit már igen nehéz lenne “tesztként” emlegetni. Mindenesetre kezeljük fenntartásokkal a híreket, de úgy tűnik az Apple az alumínium helyett elkezdett más anyagban gondolkozni. Lehet, hogy kezdenek kifogyni az ausztráliai bauxit bányák?
A bauxitbányászat az ősi idők óta folytatott bányászat egyik legfiatalabb ága, mert az alumínium jelentőségét – annak ellenére, hogy a földkéreg leggyakoribb elemei közé tartozik – későn ismerték fel, ezért használata csak a 20. században lett jelentős és vált a század keresett fémévé. A kései felismerés oka az volt, hogy szabad állapotban az alumínium nem fordul elő, kőzetalkotó ásványként gyakori.
A bauxitot 1821-ben egy francia kémikus, Pierre Berthier fedezte fel Les Baux-de-Provence francia település közelében (innen kapta a nevét), de vasércnek nyilvánította. Csak 1827-ben, Friedrich Wöhler tudott alumíniumport előállítani annak kloridjából. 1851-ben állították elő az első alumínium fémtömböt, amit az 1855-ben, Franciaországban megrendezett Világkiállításon bemutattak be először.
Az új fém hatalmas sikert aratott kedvező tulajdonságai miatt (kis térfogatsúly, jó alakíthatóság és a korrózióállóság), de tömeges felhasználása a hadiipari igényeknek volt köszönhető. Az alumínium közvetlenül a bauxitból csak igen költségesen állítható elő, szükséges egy közbenső termék, a timföld előállítása, aminek lényegében ma is használatos eljárását K. J. Bayer 1887-ben szabadalmaztatta. Az alumínium oxidjából (timföldből) történő előállításhoz nagy mennyiségű villamos energia szükséges, így az iparszerű előállításához csak a 19. század végére tudták biztosítani az összes feltételt.
A bauxit bányászatát Franciaországban kezdték meg, ahol kedvező geológiai körülmények között tudtak bányászatot folytatni, amely bányák mára már kimerültek. Ezt követően a franciaországi gyarmatokon folytattak bauxitbányászatot. Magyarországon a bauxit használatba vétele a 20. század elején kezdődött (lásd: Bauxitbányászat Magyarországon).
Mára világszerte a legkedvezőbb gazdasági adottságú, könnyen gépesíthető nagy termelékenységű külszíni bányászatot fejlesztik, melyek Brazília, Ausztrália és Ghána területén vannak, ahonnan már a tömeges szállítás is lehetséges.
Forrás: Wikipedia
