Amikor Keila Fong megérkezett a Yale-re, meg sem fordult a fejében, hogy számítástechnikával foglalkozzon. Tavaly viszont, amikor bemutatták A közösségi háló (The Social Network) című filmet, az egyetemen mindenki erről beszélt, ő pedig elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen lenne kitalálni és elindítani egy olyan dolgot, ami esetleg – vagy inkább biztosan – a jövő Facebookja lenne.
“Nagyszerű lenne a következő Mark Zuckerbergnek lenni, mindenki szereti azt hinni, hogy valami fantasztikus ötlet van a birtokában” – nyilatkozta a The New York Times tudósítójának az elsőéves Keila Fong, aki azóta egyértelműen eldöntötte: részt vesz a Yale újonnan indított számítástechnikai kurzusán.
A siránkozások nem segítettek
Az sem számít, hogy Zuckerberg – más internetes gurukhoz hasonlóan – nem tekinthető kiemelkedő képességűnek a számítógép-tudományok terén, egyetemi tanulmányait is abbahagyta. A számítástechnikai programokban való hallgatói részvétel, a megszerzett fokozatok száma egy évtizeden át – semmibe véve az amerikai technológiai és innovációs versenyképességért aggodalmaskodók, köztük Barack Obama elnök sirámait – folyamatosan csökkent, és csak most kezd újra emelkedni.
(x) A hirdetés csak 18 éven felülieknek szól (x)Hirdetés
Az oktatók és a szakemberek szerint az ilyen irányú új keletű fogékonyság részben a technológiai világ hollywoodi ábrázolására vezethető vissza, valamint arra, hogy olyan technológiai celebek látják el a diákokat nap mint nap használt eszközökkel, mint Steve Jobs vagy Mark Zuckerberg.
“Ez most egy olyan pillanat, mint a Szputnyik fellövéséé volt 1957-ben.”
– mondta Mehran Sahami, a Stanford Egyetem számítástechnika-oktatásért felelős professzora, arra utalva, hogy a szovjet műhold fellövése adta meg a kezdő lökést az Egyesült Államoknak az űrkutatási versenyben való részvételhez. A professzor szerint a mostani diákok valamennyien Facebook- vagy Google-felhasználók, és úgy gondolják, ezeknek a cégeknek a létrehozói alig különböznek tőlük. Annak felismerése pedig, hogy ilyesmire akár maguk is képesek lehetnek, igen erős motiváló erő.
Ötven százalékkal több diák
A Computer Research Association adatai szerint az Egyesült Államokban a számítástechnikai területen szerzett diplomák számának növekedése csak 2010-ben kezdődött el újra – idén vélhetően eléri a 11.000-es számot -, miután a dotcomos buborék kipukkanása után évről évre zuhant a beiratkozottak és a végzettek száma. A legtöbben 2000 körül jelentkeztek, és a legtöbben – mintegy 21.000-en – négy évvel később kaptak diplomát. Azoknak a hallgatóknak a száma, akik ilyen irányú tanulmányokat folytatnak, de még nem választottak fő tantárgyat, az elmúlt évben 50 százalékkal ugrott meg.
A technológiai ipar növekvő presztízse az egész országban megfigyelhető, az egyetemek – beleértve a Stanfordot, a Washingtoni és a Dél-Kaliforniai Egyetemet – a közelmúltban megújították a számítástechnikai kurzusokat, magukhoz vonzva az iPhone- és Facebook-megszállott diákokat, és felszámolva azt az előítéletet, hogy a számítógép-tudósok olyan valakik volnának, akik folyamatosan mindenféle kódokat gépelnek sötét alagsori helyiségekben.
Még olyan egyetemek is, amelyek korábban egyáltalán nem a számítástechnikai vagy a műszaki területre összpontosítottak (mint például a Yale), úgy érezték, meg kell ragadni a pillanatot. A keleti-parti elitegyetemek (sport-)együttműködését szervezni hivatott Ivy League (Borostyán Liga) körébe tartozó egyetemek mérnöki tagozatainak dékánjai a közelmúltban találkozót kezdeményeztek annak megvitatására, hogyan lehetne a liga mintájára bevezetni a piacon a Borostyán-mérnök fogalmát is.
Az új tananyagok a számítógép-tudományokat hasznosító területekben rejlő karrierlehetőségekre helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a pénzügyekről vagy a nyelvészetről, akár a mérnöki munka olyan kézzelfogható eredményeiről, mint amilyenek az iPhone-alkalmazások, a Pixar-filmek vagy a robotok. A jelek szerint a világ eltávolodóban van a múltbeli elmélet orientált tantervektől.
A Dél-Kaliforniai Egyetem számítástechnikai játékokra szakosodott GamePipe Laboratóriumának igazgatója, Michael Zyda szerint a számítógép-tudomány oktatásának régi vágású módja valahogy így hangzott:
“Meg fogunk neked tanítani egy csomó dolgot, ami alapvető, és hosszú ideig érvényes marad, de azt nem fogjuk megmondani, hogy mit kezdj ezzel a tudással.”
Az újfajta szemlélet térnyerése viszont azt eredményezte, hogy a számítástechnikai szakokra beiratkozók száma tavaly 120-ra nőtt az egyetemen a 2006-ban regisztrált 25 főről.
Az álláshelyek viszont betöltetlenek
Mindazonáltal a számítástechnikai szakokon végzetteknek eszük ágában sincs betölteni a nagy számban meghirdetett álláshelyeket, pedig a szövetségi statisztikák szerint a technológiai szektor azon kevesek egyike a gazdaság területén, ahol a munkahelyek száma az átlagos növekedési érték duplájával bővül.
Az egyetemek pedig váltig állítják: nincs elég erőforrásuk – vagy tanáruk – az érdeklődő diákok oktatásához. A kurzusok mindeközben sajnálatosan kevés nőt vonzanak, bár a számítástechnikai diplomát szerzettek körében részesedésük tavaly 2,5 százalékkal nőtt, de még így is csak 14 százalékot tesz ki.
Vint Cerf, a Google vezető internetes szakértője szerint jóllehet a mobileszközök révén megnövekedett a beágyazott szoftverek iránti érdeklődés, ez az izgalom azonban a közelében sem jár annak, mint amit ő és kollégái éreztek a hatvanas években.
“És ez komoly probléma” – tette hozzá.
