Steve Jobs élete – I. rész – Fiatalság

Már régóta tervezem, hogy pár cikk erejéig bemutatom Steve Jobs életét és munkásságát, azonban egy hatalmas falatról van szó. Nem csupán a rengeteg forrásanyag, kép, videó vagy akár szöveg fordításáról van szó, sokkal inkább arról, hogy egy életet nehéz szavakba önteni, azt élni kell. Steve Jobs, nemrég töltötte be az 56. évét. A több, mint fél évszázad alatt olyan korszakalkotó munkát végzett, mely igen keveseknek adatik meg életük során. Több száz innovatív termék és cég köthető a nevéhez, amelyek több millió ember életét változtatták meg.

Mielőtt nekifogtam a sorozatnak, nagyon sok forrást olvastam, gyűjtöttem, fordítottam, mely összefoglalja Steve Jobs titkos életét, annak az embernek a munkáját, aki az egyik legnagyobb hatással van a technológiai világ fejlődésére mind a mai napig. Steve Jobs és csapatának keze lefedi a számítástechnika és zeneipart, de még akár az animációs filmek világát is. A ’70-es években sok garázsvállalat indult, mely valami módon próbálta a számítástechnikai iparban letenni kézjegyét, de csak kevés cégnek adatott meg az a siker, hogy a világ egyik vezető technológiai cégévé is váljon. Nos Steve Jobs ezt elérte. Nem is egy, hanem több cég által is. De mielőtt ennyire előreszaladnánk tisztában kell legyünk a kezdetekkel is. Így az első rész Steve Jobs fiatalkoráról szól. Terveim szerint a sorozat közel 15-20 részes lesz és hetente, kéthetente (időtől függően) egy-egy rész kerül bemutatásra, a sorozat végére érve, eljutva napjainkig pedig remélhetően sokak számára fogunk tudni új információkkal is szolgálni Steve Jobs életéről.

I. rész

A Jobs család

Steve Jobs 1955. február 24-én született San Franciscóban. Édesanyja, az akkor még hajadon, de már végzős diák Joanne Simpson volt, míg édesapja a matematika és politikai tudományok professzora, a szíriai származású Abdulfattah John Jandali. Mivel Steve házasságon kívül született, ezért az akkori puritán ’50-es évekbeli Amerikában nem maradt más hátra, mint az örökbeadás. Az akkori Amerikában nagyon sok olyan ügynökség volt, akik kifejezetten azzal foglalkoztak, hogy az egyedülálló terhes nőknek olyan családokat találjanak, akiknek egyéb okból nem lehetett gyermekük. Joanne azonban ragaszkodott ahhoz, hogy fia olyan szülőkhöz kerüljön, akik szintén tanult emberek. A jelöltek Paul és Clara Jobs volt, azonban első körben nem feleltek meg az elvárásoknak.

Steve Jobs 17 évesen

Paul Jobs igen szigorú kálvinista neveltetést kapott, mely rányomta bélyegét a fiatalkorára is. Kimaradt a középiskolából, így érettségit sem szerzett, egy ideig a középnyugaton alkalmi munkákból élt. A gazdasági válság túlélése miatt katonának jelentkezett, majd a II. világháború befejeztével otthagyta a Parti Őrséget is San Franciscóban. Itt ismerkedett meg Clara-val, akit 1946-ban feleségül vett. Még ebben az évben az ifjú házasok visszaköltöztek Indiana államba, ahol Paul gépésztechnikusi tudásával egy mezőgazdasági cégnél helyezkedett el. Paul szabadidejében lerobbant járműveket vásárolt, melyeket helyrepofozott, majd eladta azokat lényegesen jobb áron. A fiatal párt azonban végig vonzotta Kalifornia, így 1952-ben visszaköltöztek San Franciscóba.

Joanne Simpson ragaszkodott hozzá, hogy Paul és Clara vállalják, hogy taníttatni fogják fiát és főiskolára is küldik. A közvetítő cég feltételeivel végül megtörtént az örökbefogadás. 3 évvel az adoptáció után Steven Paul Jobs névre keresztelt gyermekükkel Paul és Clara ismét költözött. Egy Dél-San Franciscó-i házba költöztek, mivel azokban az években sok kedvezményt kínáltak lakásvásárlásra a visszatérő veterán katonáknak. 1958-ban Paul és Clara újabb gyermeket adoptáltak, Patti-t.

Gyermekkor

Steve Jobs gyermekként hiperaktív volt. Sokkal több felügyeletet igényelt, mint más társai. Rendkívül sok televíziós műsort nézett, nem volt túlságosan barátkozós típus sem. 10 éves korában azonban már megmutatkozott az elektronika utáni érdeklődése. Nagyon sok időt töltött elektromos játékok vizsgálatával. Ekkora a család ismét költözött, a félsziget Mountain View nevezetű térségébe, Palo Altoba, ami akkoriban az elektronikai cégek mekkája volt. A család, köztük Steve is könnyedén illeszkedett be az új városba, hiszen a legtöbb család feje a környéken lévő nagyobb cégeknél, például a Hewlett-Packard-nál dolgozott.

Steve Jobs 16 évesen

Tanulmányok és az első munkák

Steve hétvégenként triciklijén járta be a szomszédok garázsait, ahol megcsodálhatta más emberek barkácstevékenységeit. Mindezek mellett azonban Steve a társai körében kitaszítottá vált. Egy korabeli iskolatársa később “magának való, sértődékeny gyerek”-ként jellemezte. Steve bajkeverő volt, megtagadta az iskolai feladatokat, ami miatt többször is felfüggesztették a rossz magatartása miatt.

“Eléggé untam magam az iskolában és kicsit terrorizáltam a többieket. Látniuk kellett volna minket harmadikos korunkban! Gyakorlatilag leromboltuk a tanárokat.” – emlékszik vissza Steve Jobs

Később negyedikes korában azonban egy Imogene “Teddy” Hill nevű tanárnő megváltoztatta az életét. Felismerte és kiismerte Steve helyzetét, majd 5$-t kínált, ha befejezi a házi feladatát. Megvesztegették, de neki mindez tetszett, hiszen ezáltal felkeltették benne a tanulás iránti vágyat. Negyedikes korában így többet tanult, mint azelőtt összesen. Később a tanárok javaslatára szülei úgy döntöttek, hogy hagyja ki az ötödik osztályt, sőt az általános iskolát is és küldjék egyből középiskolába. A Crittenden Középiskolában azonban nem vették figyelembe az életkorát. Időközben szüleinek anyagi gondokkal is szembe kellett néznie.

Paul otthagyta munkáját és visszatért műszerész gyökereihez, itt szerencsére, bár ismét legalulról kezdte, anyagilag fellélegezhettek. Steve számára viszont az iskola nem volt leányálom, sokkal keményebb volt, mint az általános iskola. A rendőrség többször is kiszállt, különböző verekedések miatt, de ehhez már Steve-nek nem volt köze. Sajnos az intelligenciáját ebben a környezetben nem vette észre senki sem. Steve ezt nem bírta tovább és közölte szüleivel, hogy márpedig ő nem hajlandó visszamenni a suliba. Szülei meglepő módon elfogadták a tényt, megértették a helyzet komolyságát is. Ehhez azonban kellett az is, hogy már 11-12 évesen olyan meggyőzőereje legyen a fiatal Steve-nek, amelynek kevesen tudnak ellenállni. Egyvalamit tehettek csupán. Ismét költöztek.

Az elektrotechnikai klub a Homestead középiskolában

A család 1967-ben Los Altos kertvárosában telepedett le. Akkoriban Los Altos, és a környező települések, Cupertino és Sunnyvale az Egyesült Államok azon városai közé tartoztak, melyek ezrével adtak otthont a mérnököknek, elektrotechnikai szakembereknek. Mindez amiatt is volt így, mivel a NASA akkori legnagyobb beszállítója a Lockheed cég volt, valamint az összes kisebb cég is az űrverseny és a holdraszállás tervezésének szolgálatára rendelte alá magát. Akkoriban fejlesztették ki a tranzisztorokat is, valamint az integrált áramköröket is.

Steve számára mindez azonban maga volt a csoda. A Cupertino Junior High School tanulója lett, ahol megismerkedett egy ügyvéd fiával is, Bill Fernandezzel, aki szintén hasonlóan nem illett a közösségbe, mégis egy húron pendültek. Igaz, hogy hanyagolták a társas kapcsolatokat, nem sportoltak, így különcként kezelték őket, viszont a helyi tudósok és mérnökök köreiben szimpátiát váltottak ki.

1968-ban Steve a Homestead High School tanulója lett. Bill később 1969-ben bemutatta Stevenek a szomszéduk fiát, Steve Wozniakot is, mindez 1969-ben történt. Ekkor Steve Jobs 14, míg Steve Wozniak 19 éves volt. Woz megmutatta Stevenek azt a kis számítógépet is, melyet Billel együtt készítenek. Ez volt a Cream Soda Computer. Woz igencsak magabiztos volt az elektronikai tudásában, sőt ezt mindenkinek el is dicsekedte. Az önelégültség és fölényesség azonban igencsak népszerűtlenné tette mind a tanárok, mind pedig a diáktársak körében. Ettől függetlenül Woz igazi tréfamester is volt, nagyon sokat poénkodott is. Így vagy úgy, de Woz igencsak korán a legjobb elektromérnök hírében állt Cupertino-ban. Steve “Woz” Woznika, Alan Baum és Bill Fernandez később tökéletesítették a Cream Soda Computert.

“Egy olyan gépet akartam tervezni, ami csinál valamit.” – idézte fel később Wozniak

17 éves korára Steve Jobs már vállig érő hajat viselt, az iskolát már egyre ritkábban látogatta. Egy olyan technikai ismeretek tudásában lévő hippi társaságba keveredett, akik felfedezték, hogyan is verjék át az AT&T távolsági hívásokért felelős kapcsoló felszerelését. A fiatalok meghatározták, hogy a telefonközpont és a hozzájuk kapcsolódó alközpontok milyen hangtónus alapján érzékelik a távolsági irányba induló hívásokat. A legegyszerűbb módon a telefonkészülékbe bejátszva ezen hangot, betudták csapni a központot, amely így viszont csak normál tarifát számlázott a távolsági hívások ára helyett.

A társaság egyik tagja volt a Cap’n Crunch becenevű fiatal is. Ő rájött, hogy egy akkor forgalmazott zabpehelyes dobozban lévő ajándék síp pontosan azt a hangfrekvenciát adja, mint amire Stevenek és Wozniaknak szüksége van. A többi innem már történelem. Woz megépítette a kék dobozt (Blue Box). Steve ezt követően rájött, hogy a közel 40$-ból megépíthető eszközt, akár 150-300$-ért is árusíthatják. Jobs és Woz bevételei csak növekedtek, emiatt Steve számára nem is volt igazán fontos az iskolai képzés. Igaz ugyan, hogy a kék doboz jó üzletnek indult, de az AT&T hamar rájött a turpisságra és mindent megtett, hogy megakadályozza a csalást.

Egy idő után azonban Steve lelkesedése lényegesen alábbhagyott és sokkal inkább érdekelte a pénzkeresés más módja, valamint a szakmai továbblépés. Persze eközben Steve életében is bekövetkezett mindaz, amely megváltoztathatja egy férfi életét. Megismerkedett első szerelmével Chris-Ann Brennan személyében. Az ifjú hölgy animációs filmeket készített, főleg éjszakánként. Steve gyakran sétált a hölggyel miközben bort iszogattak és sok füvet szívtak.

Időközben Steve jelentkezett az Oregon állam beli Reed főiskolára, mely az adott térség vezető bölcsészettudományi felsőoktatási intézménye volt. Bár nevelő szülei nem értették a fordulatot, fiuk ismét meggyőzte őket, hogy márpedig ő vagy oda jár iskolába vagy sehova. 1972 őszén Steve leszokott a hallucinogén szerek használatáról és a keleti filozófiák felé próbált nyitni, melynek misztikussága mindig is érdekelte.

1974-ben a Watergate botrány és a vietnami háború befejeztével Steve visszatért nevelőszülei otthonába, később pedig egy álláshirdetésre is jelentkezett, melyet az Atari jelentetett meg. Azokban az időkben az Atari robbanásszerűen növekedett. Steve Jobs az Atari főmérnökéhez került, Al Alcrorn pedig meglátta benne a zsenit. Azonnal munkát kapott, először több kis apró feladatot, majd később, mikor előhozakodott Steve azon tervével, hogy adjanak pénzt, hogy ő Indiába mehessen találkozni a gurujával, előtte elküldték Németországba, hogy ott javítson meg egy hibát a cég németországi piacra szánt játékaival kapcsolatban.

Az indiai út nem sikerült valami fényesre, Steve Jobs megismerte az igazi szegénységet, de amit igazán keresett nem találta meg. Visszatért tehát az Atari-hoz, hogy tovább keresse az életének értelmét. Időközben Wozniak már a HP-nél dolgozott. Ekkortájt jelent meg a Popular Electronics 1975 januári számában az Altair számítógépcsomag, mely az első személyi számítógépet kívánta bemutatni. Időközben a Menlo Park-ban Bob Albrecht egy helyi tanár számítógépes szakkört hirdetett. Steve és Wozniak azonnal csatlakoztak, majd később Steve már azon gondolkodott, hogy hogyan lehetne mindebből közösen ezen az új piacon profitot termelni…

Következő részünkben az Apple Computers és az Apple I. számítógép megszületését mutatjuk majd be.