Az Apple egy szál USB-C portja miatt többekben felmerül a kérdés: most akkor mit is kezdjenek az új géppel. A MacBook az első gép, ami a 2014 augusztusában véglegesített szabványt használja, ami ráadásul nem csak egyféleképpen dugható be.
Azon felül, hogy ezen keresztül kapja a delejt gépünk (akár 100 wattig és 20 voltig), az USB-C képes a DisplayPort jelek továbbítására is, így bármikor csatolhatunk vele monitort is. Adatátvitelre az USB 3.1 szabványt használja, amivel itt akár 5gbps sebesség is kivitelezhető, ráadásuul a DP mellett támogatja a HDMI és VGA szabványokat is. Energiaátvitel szempontjából kétirányú, tehát ezen keresztül veheti fel a töltést a MacBook, de ezen keresztül akár tölthet is más, rákötött eszközöket is.
Az USB-C a standard USB-A csatolófelület továbbfejlesztett verziója, ami nem csak, hogy nagyobb adat- és energiaátvitelre képes, de a Lightninghoz hasonlóan ezt sem lehet rosszul bedugni. Persze a lehetőségek mögött azért ott sorakozik pár kellemetlenség is. Először is drága adaptereket kell vennünk az amúgy sem túl olcsó géphez, ráadásul hozzá is kell szoknunk az új felálláshoz. Ennek ellenére az USB-C használata nagy előrelépés, hiszen egy rakás új lehetőséget hoz magával mind a szabvány sokrétű felhasználhatósága, mind átviteli képességei miatt.
Ezzel együtt az USB-C az első nem saját töltési rendszer, amivel az Apple valaha előrukkolt. Eddig ott volt a MagSafe és az iOS eszközök Lightning csatlakozója – mindkettőt az Apple tervezte, szoros irányítást lehetővé téve azzal kapcsolatban, hogyan használják a szabványokat, ráadásul licenszelhették külsős gyártóknak jó pénzért. Bár az új USB sztenderdre váltással ezeket a bevételeket nyilván elengedik, de ezzel egy nagyságrenddel több potenciális kiegészítőnek nyitnak szabad utat. Olyanoknak is, amilyenek eddig nem voltak kaphatóak.
Az új USB szabvány jövője mindenképpen fényes, de az early adopterek minden nyűge ezt sem fogja elkerülni. Hiába érhetőek el adapterek, ha mindegyiken csak egy USB-C port van, így lehetetlenné válik pl. egyszerre tölteni és az első, már megjelent USB-C hordozható merevlemezeket vagy pendriveokat használni. Nyilván erre is lesznek megoldások, de addig fájdalmasan hosszú hónapokat kell végigszenvedni a ki-behúzogatással. Viszont ne legyenek kétségeink, az Apple-t hamarosan cégek tucatja követi az úton és jövő ilyenkorra már tele lesz a piac USB-C-s gépekkel, pendriveokkal és egyéb tartozékokkal.
Az tuti, hogy előbb utóbb, ha kell, ha nem, a három kilós 17-es gépen is csak egy type c lesz, mert mindegy, mit, csak másolni lehessen…
Mondjuk én nem igazán használok pendrive-ot, wifin szépen lehet másolni (802.11ac).
Majd kiforrja magát. Amúgy meg hordozható eszközként amire tervezve lett szerintem teljesen jó.
Nem is igazán a pendriverol van szó, hanem például ha valaki szeretne egy vezetek nélküli de USB-s egeret használni a Bluetoothos magicmouse helyett es ül ugyan akkor tölteni is szeretné a gépet es ne adj isten az iphoneja hotspotját is szeretné USBvel megosztani akkor máris rájön hogy bilibe lóg a keze. azaz ezt a kettőt mind vezetek nélkül kell megoldania es 2 Bluetooth 1 wi-fi kapcsolat nem túl bizalomgerjesztő ennek a 10 órás notebooknak. Nem beszélve arrol hogy a telefonnak is biztosítani kell közben áramellátást.
Vegre az USB eljutott erre a szintre, hogy ne kelljen az Apple-nak saját lightning-al erolkodnie es vegre az Apple is elfogadja a szabványt. Mindenhova ilyet kerek! iPhone-ra is!
Ha en terveztem volna (nyilvan nem lenne ilyen szep es jo de) akkor meg egy port-ot rátettem volna felaldozva akar egy kis aksit is a megvalósítás oltaran. De 2 port eleg lenne.