iCloud Photo Library – Szépek ezek a felhők, de hova rohanunk?

A Yosemite-vel együtt jelentették be anno az iCloud Photo Library szolgáltatást, ami papíron káprázatosan passzol az új operációs rendszer és az iOS 8 kereszttüzében létrejött Continuity funkciókhoz. Aztán amikor a telefonon végül elérhető lett a szolgáltatás bétája…

…elég sokan csuklottak Cupertinóban, az biztos.

Mert miről is szól az iCloud Photo Library? Lövök egy képet a telefonnal, azonnal feltölti az iCloud-fiókomba, és ezzel egy időben az összes többi eszközömön is nézhető/szerkeszthető a kép. Én magam ugyan nem számítok megrögzött kamerahuszárnak, viszont remek tehetségem van a képek összevissza pakolgatásában, aminek rendszerint az a vége, hogy fogalmam sincs, mit hol találok. Ennek tudatában vigyorogva vetettem rá magam a kis kapcsolóra a beállítások között – hát persze, hogy szeretném! Semmi kábel, semmi importálás, semmi húzogatás, semmi várakozás! Kinek nem kéne?

Aztán amint bekapcsoltam, egyből jött egy ártatlan kis üzenet: betelt az iCloud fiókom, leszek szíves venni hozzá még tárhelyet, különben a Photo Library elmegy téli álmot aludni. Ezt követte egy másik, mely szerint felejtsem el, hogy itt biztonsági mentések fognak készülni a közeljövőben, persze csak amíg nem pucolom ki a fiókomat (amit a legújabb-legmenőbb szolgáltatás öt perce tömött zsúfolásig, ugye), vagy nem fizetek. Ez utóbbi aztán ötpercenként felbukkant, gyakorlatilag amikor csak a telefonom az iCloud fiókhoz nyúlt volna, megmászhatatlan betonfalba ütközött.

Tehát fizetni kéne, legyen. Húsz gigabyte-ot kapok egy euróért havonta, ez igazán jelképes összeg, egy érintés és minden készen áll. A gond az, hogy ezzel ugyan beindul a feltöltés, lehet örvendezni, csak éppen nem oldottuk meg a problémát. Aktivitásunktól függően előbb-utóbb ismét betelik a hely, akkor pedig még többet kell fizetni havonta. Még mindig nem az összeg a probléma, hanem az elv.

Rendben, ezek szerint az iCloud Photo Library nem archiválásra való. Arra találták ki, hogy egy ideig feltöltögessen mindent, hogy aztán egy szép vasárnap délután archiválhassuk az egész nyaralást meg az összes buli előtti selfie-t egy biztonságos helyre, majd szépen egyesével kitörölgessük a felhőből, nehogy újra megakadjon a rendszer később. Persze ezzel eltűnik az összes fotó az összes eszközünkről, visszatértünk oda, ahonnan elindultunk, csak még esetleg fizettünk is érte valamennyit.

Vagy csinálhatjuk azt, hogy letöljük a Google+ alkalmazást a telefonunkra, egy perc alatt bejelentkezünk, és onnantól kezdve mindegyik telefonon készült fotót és videót fel fogja tölteni privát megosztásként.

Ingyen. Bármennyit. Bármeddig.

Nagyjából normálisan rendszerezve, javítva (ez kikapcsolható), bárhonnan, bármikor elérhetően. Érezhető a különbség? És ez csak egy példa a sok közül. Nem azzal van a probléma, hogy egy ingyenesnek és bárki által hozzáférhetőnek reklámozott feature-t az Apple által meghatározott módon és ár ellenében használhatjuk csak normálisan. Az a baj, hogy az Apple szolgáltatásánál jelenleg bármi más jobb a piacon, és ehhez almás felhasználóként nem vagyunk hozzászokva.

A mérleg egyik serpenyőjében a folyamatos frissítés, újítások, akár havi szinten fejlődő szolgáltatások állnak, a másikban viszont az ezzel szép lassan eltűnő “csak működik” érzés foglal helyet, ami könnyes nosztalgiával hozza vissza azokat az éveket, amikor az operációs rendszerért ugyan fizetni kellett, de büszkén mondhattuk, hogy ez így most évekig stabilan tenni fogja a dolgát.

Azt ugyan eddig is lehetett sejteni, hogy ez a hiperaktív tendencia nem vezet sok jóra hosszútávon, és nem mondhatjuk, hogy bármelyik jelenlegi iCloud szolgáltatás maradéktalanul szuperálna (hogy a Yosemite kisebb-nagyobb idegesítő hibáit ne is említsük), de a jól működő rendszer vége részemről az iCloud Photo Library-vel jött el ténylegesen. Örülnék neki, ha papírvékony laptop és akciókamera helyett a meglévő szolgáltatásokat tudnám rendesen használni a meglévő eszközeimen.

Ennyi, és nem több. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel az igénnyel nem vagyok egyedül.

Bódis Bence