Az Apple esetében nagyon sokszor túlságosan is összefonódik a cég arculata Steve Jobs személyiségével. Nem árt azonban elfelejteni, hogy ő sem egyedül csinálta, amit csinál. Pár hete indult sorozatunk keretében bemutatjuk azokat a kulcsfontosságú embereket, akik elsőkként látták meg a lehetőséget a két Steve vállalkozásában. A mai részben Bill Fernandez lesz vizsgálódásunk alanya.
Fernandez a Cupertino Junior High School iskolapadjában találkozott Jobs-szal, aki új tanulóként később érkezett az intézménybe. Ráadásul Fernandez Woz szomszédja is volt, sőt, ő mutatta be őket egymásnak. Fernandez és Wozniak kiválóan megértették egymást, az általános negyedik osztályától elválaszthatatlan barátok voltak. Évekkel az Apple-korszak előtt létrehoztak közösen egy lyukkártyás, mikroprocesszor, kijelző vagy billentyűzet nélküli számítógépet, ami bár alig volt kifinomultabb, mint egy számológép, mégis már akkor évekkel megelőzte korát.
Jobs is sokat lógott Billék lakásában. Bill anyja távol-keleti tanulmányokat folytatott a Stanfordon, ennek megfelelően a minimalista, japán lakberendezési stílust favorizálta. Fernandez többször nyilatkozta, hogy úgy gondolja, ez a környezet szerepet játszhatott abban, hogy Steve ennyire megszerette a minimalizmust és a dizájnt. A két fiú annyi időt töltött együtt, hogy Fernandez anyja szinte második fiaként tekintett Steve-re. Persze eközben Wozzal is megmaradt a jó kapcsolat.
Ahogy tudták, emberileg és szakmailag segítették egymást: Woz pl. munkát szerzett a HP-nál a tehetséges Billnek. Mikor a HP is elkezdett PC-ket fejleszteni, Woz nem lett részese a csapatnak, s Jobs megint tudta hol kell megvakarni, ami viszket. Elkészült a többi hobbistának szánt Apple I és szinte azonnal elkezdtek dolgozni a második iteráción.
Bill első komolyabb Rod Holttól, az Apple-nél kapott feladata az volt, hogy elkészítse a teljes technikai dokumentációt a teljes egészében csak Woz fejében létező dizájnhoz. Holt és ő végül visszafejtéses módszerrel készítették el a dokumentációkat, hogy az Apple II sorozatban gyártható, standardizált és konzisztens legyen. A többi már történelem. Bill nélkül tehát nem indulhatott volna el a PC-forradalom, de sokak szerint még maga az Apple sem. A négyes számot kapta első teljes munkaidőben foglalkoztatott hivatalos alkalmazottként, annak ellenére hogy a hármas számot viselő Markkula később érkezett.
Ahogyan az Apple meredeken megindult felfelé, Jobs és Woz sztárok lettek, de sokan lemaradoztak az úton a korai arcok közül. Fernandez is egyike volt ezeknek. Mikor Holt a fedélzetre került, Fernandez főnökévé tették meg, aki remek mérnök és technikus volt, s alapjaiban határozta meg az Apple korai időszakának hardvereit. De ahogy a cég beindult, nem nagyon volt előrelépési lehetősége és rettentően unta a rábízott munkát az immáron 100 fősre hízott vállalatnál.
Amikor közeledett a részvénypiaci belépő, a pletyka elkezdett terjedni, hogy páran opciót fognak kapni és az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem mindenki fog jól járni. Ez csak azoknak volt nagy dolog, akik kimaradtak az osztásból, az olyanoknak mint pl. Daniel Kottke. Fernandez elvesztve perspektíváját 18 hónappal a céggé alakulás után otthagyta az Applet. Mivel a cég, amihez került hasonló lehetőségeket tartogatott, rövidesen a techszférát is ott hagyta és elutazott az országból, hogy megtalálja a magat útját.
1979-ben Japánba ment, hogy anyjától megörökölt érdeklődési köreivel foglalkozhasson. Szerzett vízumot és elutazott az ázsiai országba, hogy angolt tanítson és hogy megszerezze első fekete övfokozatát aikidoban. 1981 tavaszán azonban Szapporót is maga mögött hagyta és visszatért a Szilícium-völgybe és ezzel együtt a technológia világába is. Szabadúszóként próbált boldogulni és tanácsadóként dolgozott cégeknél. Amikor felkereste Jobs-ot, Steve munkát ajánlott neki a frissen elindult Macintosh-projektben.
De ez már egy egészen más Apple volt, többezres dolgozói bázissal, erős vezetőséggel, vállalati infrastruktúrával és egyre növő kampusszal Cupertinoban. Ő lett a gyakorlati ember a projektben, a jolly joker, a réseket kitöltő habarcs. Miután a Macintosh kijött, a hardvertől a szoftver felé sodródott és rájött, hogy kiváló érzéke van a felhasználói felületek tervezéséhez. A névjegykártyáján jó humorral a “Master of Illusions” volt a munkaköri megnevezése. Részt vett a QuickTime és a HyperCard, illetve a Finder fejlesztésében.
Utolsó nagy dobása a MacOS 7 bizonyos ikonjainak megtervezése volt, többek között a háromgombos ablakméretező koncepciója, ami ugye a mai napig jelen van az Apple rendszerében. 1993-ig maradt a céggel, amikor a Sculley-éra utolsó intézkedései között elkezdték leépíteni a veteránokat, valószínűleg mivel akkorra már túl nagy pénzeket kellett volna kifizetni nekik. Fernandez a második körben repült a cégtől.
Az elválást felszabadító érzésként írta le, és azonnal munkát kapott, mint UI szakértő. Ezek után egy Ingres nevű, első sorban adatbázisokkal foglalkozó céghez került. 1998-ban alapította meg saját cégét, a Bill Fernandez Designt, ami egy UI-konzultációs vállalkozás. 2013 óta az általa alapított Omnibotics nevű startup CEO-ja, ami a Google Nest projektjére emlékeztet, de sok mindent nem tudunk róla, mert célzottan kerülik a nyilvánosságot. Otthon-automatizáció – ezé a jövő. Bill maga így beszél a projektről:
“Most, hogy a gyermekeim felnőttek és ártalom nélkül hanyagolhatom őket, lezártam életem tanácsadós szakaszát, hogy megvalósítsam az álmomat, és megváltoztassam miként nézünk az otthonainkra. Ez az a jövő, ami a leginkább foglalkoztat. Mérnök-rocksztárokat, marketingeseket és befektetőket keresünk a csapatba jelenleg is. Az Omnibotics okos otthoni elektronikát épít majd abban a reményben, hogy ezzel otthonunk reszponzívabbá válhat és nem csak mechanikus kapcsolók és kilincsek összessége marad.”
Kevés olyan jelenleg és volt Apple dolgozó van, aki érdekesebb életpályát írt volna le, mint Fernandez, aki nélkülözhetetlen hozzájárulásai ellenére sem tett szert milliókra részvényopciókból. Soha nem lett igazán híres korai Apple-úttörő létére sem, de hagyatéka most is ott van a cégnél és fontos hatással van azokra az erőkre, amik a jelenünket és jövőnket formálják. Ő pedig az úton összeszedett bölcsességét még most is arra használja, hogy hozzájáruljon az emberiség technológiai előrehaladásához.
Nagyon korrekt kis pályafutás… Nem semmi :-)) és még hol a vége….