Az A8X hatása a piacra

Az Apple A-szériás processzorai a hírek szerint milliárd dolláros veszteségeket okoznak az Intelnek és komoly fejfájást a Qualcomm, a Samsung és az Nvidia számára, s ezzel együtt nyilván az azoktól függő cégeknek is. Amikor négy éve bemutatták az iPad-et, a pletykagyár arra utalgatott, hogy az Apple tabletje az Intel x86-os mobilchipjének egy verzióját használhatja. A Silverthorne fedőnevű egység egyébként végül Atom néven vált ismertté – így már ismerős, nem?

Mindenki számára nagy meglepetés volt így, amikor Steve bejelentette az A4-et, az új ARM chipet, amit az Apple dolgozott át saját igényei szerint. Első évében az iPad eltüntette a piacról a Windows Tablet PC-ket, közöttük a vaskos és méregdrága Samsung Q1 UMPC-t. 2011-ben az iPad 2 vitte be a végső gyomrost a HP webOS Touchpadjának, a BlackBerry PlayBooknak és egy rakás Android 3.0 Honeycombot futtató tabletnek (pl. a Motorola Xoomjának) is.

2011 végén az Amazon piacra dobta a maga verzióját a PlayBookra, ez volt a Kindle Fire, majd 2012 végére megjelent a Microsoft Surface RT táblagépe – ezek csak alig valamivel jobb eredményeket értek el, mint az iPad megjelenése által süllyesztőbe került modellek. A Surface bemutatása óta az Apple évente 70 millió iPad-et ad el és bár mostanság jócskán lassult a tempó, a globális tabletpiac túlnyomó többsége még mindig Cupertino markában van.

De itt nem csak a tableteladások számai fontosak. Nézzük végig, milyen hatással volt az iPad és az A-széria a chipgyártókra. A legnagyobb vesztesnek az Intel tűnik, ami nem csak hogy nem lemaradt a zsíros Apple-megrendelésről, de az iPad végül a szintén lukratív, az Atom processzorokat használó netbookok és tablet-pc bizniszeket is kivéreztette. Ráadásul – bár elemzők gyakran túlbecsülik ennek mértékét – de az iPad és tableteladások némileg csökkentették a hagyományos PC-k iránti keresletet is, amik nagyrészét szintén Intel x86 processzorok hajtják.

A Texas Instruments ígéretes próbálkozása, az OMAP chipszéria szintén az iPad kezei között vérzett ki. Ilyen chipek hajtották a PlayBookokat, a Kindle Fireöket, a Motorola Xybordokat és jópár Galaxy Tab modellt is. A TI-nek végül annyira elege lett abból, hogy nem tud versenyre kelni az Apple A-szériájával, hogy végül fel is hagytak a fogyasztói APU-k gyártásával és fejlesztésével.

Az Nvidia is szívott egy sort, miután a Microsoft Zune HD és KIN Tegra chipekkel a borításuk alatt is megfeküdtek a kegyetlen elektronikai piacon. A Tegra 2-nek is kijutott a jóból, olyan bukott projekteket hajtott, mint a Motorola Xoom vagy a Dell Streak-szériája, a Tegra 3 pedig a Surface RT-ben tapasztalta meg a vereség keserű ízét. Legutolsó próbálkozásuk a Tegra K1, az első 64 bites ARM chip, ami képes Android futtatására és 192 GPU aritmetikai-logikai egységgel rendelkezik.

Mielőtt azonban a Nexus 9 fedélzetén a boltokba kerülhetett volna, megérkezett az Air 2 A8X chipje, ami 256 ALU-jával mind processzor, mind GPU-teljesítmény frontján erősen veri a Nvidia jelenlegi legjobb chipjét, ráadásul energiahatékonyabb is annál. A TI-hez hasonlóan az Nvidia már otthagyta a telefonpiacot és úgy tűnik, hogy a tabletek terén is hasonlót tervez.

A Qualcomm esetében sem könnyű a helyzet, ők a HP TouchPad és a Lumia 2520 bukásához asszisztáltak. A számukra igazán nagy érvágás, hogy az iPad elvitte a high-end kategóriát, így számukra marad a Kínából özönlő olcsó tabletek piaca. Kínai cégeknek licenszelni pedig igazi szívás, hiszen az ázsiai cégek sokszor nem hajlandóak teljességgel megfelelni a szerződési kötelezettségeiknek és lejelenteni az eladási adataikat.

Az ő chipjeiket használja a Samsung is, leginkább a telefonokban és a 4G-képes tabletekben. A Samsung nagy számban gyártott csak Wi-Fis tabletjeit a saját Exynos chipek hajtják a Snapdragon helyett, még akkor is, ha az összes benchmark eredménye alapján lassabb a koreaiak APU-ja. Kevésbé ismert tény, hogy beszállítói a Samsung mellett az Apple-nek is, a 4G iPad-ek számára szállítana MDM baseband chipeket. Eme együttműködés napjai azonban meg vannak számlálva, mivel a hírek szerint a fentebb felsorolt cégekhez hasonlóan az Apple is saját baseband megoldáson dolgozik.

Természetesen az is gondot okoz nekik, hogy az Apple-ön kívül kevés cég próbál prémium vagy high-end tableteket árulni, és azok nagyrésze is Intel, Nvidia vagy Samsung Exynos chipeket használ. Ez pedig a low-end szektorba kényszerítette a Qualcommot, ami igen szerény profitot jelent mindenhol. A Snapdragon felé irányuló valós gyártói igény nélkül a cégnek nincs üzleti érdeke új, erős tabletchipek fejlesztésébe ölni nehezen megtermelt dollárjait, olyanokéba, amik pariban lehetnének az A8X-szel.

Ez pedig azt jelenti, hogy az Apple pozíciói a felső kategóriában tovább fognak erősödni valós és potens konkurencia nélkül, míg a többi vendor marakodhat a közép és alsókategórián. Azok, akik a királykategóriába igyekeznek, pedig választás nélkül maradnak, s dönthetnek a drága Intel x86 chipek és az alsókategóriás ARM chipek között, amiket telefonokhoz fejlesztettek ki és nem tabletekhez.

Az Apple eközben (fogyatkozó) iPad-es profitját aktívan visszaforgatja az A-széria fejlesztésébe, amihez nincs hozzáférése senki másnak, ahelyett hogy a 2010 előtti időszakhoz hasonlóan ugyanúgy készen vegye az ARM chipjeit, mint a többi gyártó. A Samsung pedig mindeközben szenved, hogy ki tudja hozni saját 64 bites ARM-alternatíváját az Apple A7-re, A8-ra és A8X-re, miközben a sima off-the-shelf ARM dizájnok használatára kényszerül, amik gyengébbek és kevésbé hatékonyak az Apple egyedi SoC-jaihoz képest. A gyártási kapacitás TSMC-hez átmozgatása tovább súlyosbítja a koreaiak pénzügyi gondjait.

Az Apple iPadből szerzett dollármilliárdjai lehetővé tették, hogy méregdrágán saját APU-kat fejlesszen ki. Olyanokat, amik processzor és grafikai teljesítményt tekintve erősen szorongatják a belépőszintű PC-ket, de jóval olcsóbb a gyártásuk és energiahatékonyságban is fényéveket vernek rájuk. Szakértők szerint ez potenciálisan veszélyezteti az Intel Mac-es beszállítói státuszát, amennyiben Cupertino A-szériás számítógépek kihozására adja a fejét.

Még ha ez nem is történik meg, az Intelnek várhatóan nem sok konc esik, hiszen akármilyen új termékkategóriát jelentet meg az Apple, relatíve kevés esély van arra, hogy azokhoz Intel processzorokra lesz szüksége. Ékes példája lehet ennek a tendenciának az Apple TV, ami 2007-ben Intel processzorral rajtolt el, 2010 óta azonban már A4-es chip dohog a belsejében, a nem sokára érkező Apple Watch szintén saját fejlesztésű S1 chipet használ.