Bukta előtt a Microsoft és a Google? – 1. rész

A Microsoft és a Google az 1994-es Apple “babérjaira tör”, írja Daniel Eran Dilger az AppleInsideren szerkesztői vezércikkében. A gondolatmenet érdekes, így mindenképpen úgy gondoltuk, a ti érdeklődésetekre is számot tarthat. Hogy miért is? Két részben közölt fordításunkból megtudhatjátok.

A Google jelenleg a csúcson van, részvényeinek megítélése tökéletes és iszonyatos méretű rajongótáborral rendelkezik, akik az elvakult Apple-fanokhoz hasonlóan képesek minden a cég elé kerülő problémáról vagy hibáról megmagyarázni, hogy az valójában miért nem is az. A pénzgyárszerű cégeknél sosem apad el a profit, ugye?

Ott a Microsoft, ami hát – finoman szólva is látott már szebb napokat is. A Google előtt a Microsoft volt az óriás, amely nem tud hibázni és amely olyan mennyiségben termelte a profitot, hogy senki sem tudta elképzelni, hogy mehetne rosszul is a szekér. Ha valaki feldobta volna akkoriban, hogy az MS slamasztikába kerülhet, csak simán lehülyézték volna és kinevetik. Mert a dolgok természete, hogy sosem változnak, nem igaz?

Persze senki sem sejthette, hogy a mobilpiacon teljes kudarcot vallanak és hogy az Apple 2014-re a cég vállalati pozícióit komolyan veszélyeztető helyzetbe kerül. Persze azt sem sejthettük, hogy az Apple nem csak túléli saját belső válságát, de még győztesen is emelkedik ki belőle. Dilger szerint számos jel mutat arra, hogy a Google is követi a Microsoft példáját és arra, hogy a Microsoft előtt a tengerfenékig még nagyon hosszú út áll. A szerző hozzáteszi, a bizonyítékok tévednek.

Ugyanis mindez megtörtént már 20 éve. 1994-ben az Apple Computers fennállása legrosszabb állapotában volt, s bár a lejtmenet még évekig folytatódott, legalább realizálták valós helyzetüket: valami tragikusan félrecsúszott és ezt mielőbb ki kell igazítaniuk. A régi Apple-t mindenki leelőzte azon a piacon, amit ők hoztak létre. Szoftverfronton a sokkal termékenyebb Microsoft hardvergyártásban pedig az olcsó ázsiai munkaerőre építő cégek vertek rá az amerikai gyártósoraival versenyképtelen Cupertinora.

A négy évvel korábban az IBM-me kötött együttműködésből processzorok, szoftverek születtek, bár ez utóbbiak nagy része már létező programok lemásolásából állt, olyanokéból, amik nem szorultak rá a duplikálásra, így a kópiákat nemigen használták. Bár saját fejlesztésű ARM processzor által hajtott Newton Message Padjukat piacra dobták, nem nagyon tudták, hogy miként is lehetne belőle komoly bevételi forrást kovácsolni, a régi fejőstehén Macintoshból származó profitjuk pedig ekkorra már jócskán erodálódott.

A bukás olyan mérvű volt, hogy még tíz évvel később sem értették az emberek, hogyan volt képes megfordítani a tendenciát, hogy aztán újabb tíz évre rá visszanyerje globális vezetői szerepét – valamit, amit réges-régen elvesztett. A 90-es években hiába volt hurráoptimista az összes Apple-rajongó, nem tudták megóvni a céget végzetétől – ahhoz nem volt elég néhány marketingfogás, komoly változásokra volt szükség.

A régi Apple-nek az alapokig kellett visszanyúlnia, leráznia magáról működési hatékonyságát rontó dolgokat, kilépnie néhány számára előnytelen egyezményből, újra a központi kompetenciáira koncentrálnia és új utakat keresnie, hogy újra felépíthesse identitását a vevők felé, mielőtt veszteségei elapasztották volna az összes tartalékot.

Az, ahogyan a cég 1994 és 2014 között újraépítette magát az a csodával a határos – nagyon kevés cégnek sikerült hasonlót alkotnia. Olyan viszont van dögivel, akiknek nem sikerült követniük a piac változásait: Atari, Acorn, Commodore, Sony, Palm, BlackBerry, Nokia – csak hogy meg is nevezzünk párat. Egyre több a repedés a Microsoft testén, ami mögül felsejlik az azonnali műtéti beavatkozásra szoruló, rothadó belső.

Folytatása következik…