A minap idézett profilozós cikkben is leírtuk: Cook nem nyilatkozott az újságnak, az AppleInsider hosszabb cikke azonban az okokat is kibontja. A New York Times összeállítása egyébként a tegnap kiemelt részleteken kívül nem túl sok új információt vagy említésre méltót tartalmaz Cookról és vezetési stílusáról. Ez még nem lenne baj, nagyobb probléma, hogy ők is érezték a tartalmi hiányosságot és a tátongó réseket inkább fikcióval és tárgyi tévedésekkel töltötték ki, mint érdemi infókkal. A cikk szerzői, Matt Richtel és Brian X. Chen már rögtön az első pár bekezdésben letudják a disclaimert: Cook nem akart nyilatkozni a cikk témája kapcsán. Ha ismerjük a dolgok hátterét, nem nehéz megérteni, hogy miért.
Richtel 2011-ben írt egy igencsak furcsa és elég nagy port felkavart cikket, amiben lényegében azért ekézi a céget, mert az körüludvarolja az iskolákat, hogy azok iPadeket vásároljanak oktatási célokra. Chen írásai még botrányosabbra sikerültek, egyik – a Wirednek írt – párflekkese például konkrétan azért tűzte pellengérre az Apple-t, mert az az iPhonenal egyáltalán neki mert esni a japán piacnak. A bejegyzésben többször is biztosította az olvasókat arról, hogy a japánok kivétel nélkül mind utálják a kütyüt. Azt hiszem az eladási mutatók és a jelenlegi piaci részesedés bőven elég a cáfolathoz. A cirkuszt az tette egészen pikánssá, hogy Chen még attól sem riadt vissza, hogy kamu idézeteket szerkesszen az utca embereinek és helyi szakértőknek tulajdonítva azokat.
Persze ez még kevés lenne, de a New York Times hozzáállásával alapból vannak problémák – a lap Pulitzer-nyertes iEconomy sorozatában az Apple-t tette felelőssé minden rosszért, ami csak előfordul az iparágban. Nem véletlen, hogy a Fortune lapjain az Apple-tudósítóveterán Philip Elmer-DeWitt “a díjért folytatott cinikus kampánynak” nevezte cikkszériát. A Haunted Empire botránykönyv szerzője, Yukari Kane egy igen feszült találkozóról számolt be könyvében a NYT vezetősége és Cook között. A leírás alapján a hírhedten teli torokból ordibáló Jobs helyett egy jól láthatóan ingerült, de magát kontrollálni képes, csendesen dühös Cook szembesítette a cikksorozat valótlanságaival az újság embereit. Kane beszámolója alapján Cook jóval félelmetesebb volt, mint Jobs bármikor. Tim mondanivalójának súlyt adva az asztalra is csapott.
“Előre ki volt találva az egész sztori.” – vágta a fejükhöz. “Bármit mondhattunk volna, nem változtatott volna ezen.”
Mivel belsős forrásoktól el voltak vágva, a cikk nem más, mint az unalomig ismert mantrák vég nélküli ismételgetése, illetve az Appleről elutasító véleménnyel levő emberek összefüggéstelen idézgetése és totális fogalmatlanságról árulkodó mondatok és kifejtetlen, megmagyarázatlan állítások sorozata. A zárásképp lezavart WWDC-kritizálás már csak hab a tortán. Az idei konferenciát majd minden résztvevő az Apple által valaha tartott legjobb fejlesztői eseménynek nevezte, ennek ellenére Richtel és Chen a “mi a fenét csinál Cook?” kérdést szegezi az olvasónak. A nem túl elmés Ringo és Lennon hasonlatra már tényleg nem is nagyon tudunk mit írni (eszerint Ringo Cook, Lennon pedig Jobs).
A pontot az i-re a végső értékelés tette fel: “Az Apple bemutatta az új iOS 8 alkalmazhást, a Health-öt, de nem mutatta be a hardvert, ami mérni fogja az adatokat hozzá. Ez olyan hiba, amit Steve sosem követett volna el.” Kicsit rövidtávú lehet a memóriájuk, hiszen 2001 januárjában jött ki az iTunes, de az iPodot csak 2001 októberében mutatták be.
Az emberek mindenhol ugyanolyan szánalmasak..
Ez így igaz!