Aki látta a hétfő esti keynoteot észlelhette, hogy Craig Federighi egyértelműen ellopta a showt. A nyilván nagyon fontos demózás és a jó előadókészség mellé igen szórakoztatóvá vált az utóbbi időben. Már a tavalyi WWDC-n is érzékelhető volt az, ami idén egyértelművé vált. Tim Cook belátta, hogy bár számos aspektusban tehetséges, előadóként valószínűleg nem annyira hatékony, így átengedte a terepet a nála ügyesebbeknek, ő pedig szürke eminenciásként, a háttérbe húzódva csak a minimálisan szükséges időt töltötte a színpadon. Federighi ezzel ellentétben bő egy és negyed órát töltött a világot jelentő deszkákon. A Cook által csak Supermanként aposztrofált szoftverfejes még meg is engedett magának egy poént ezzel kapcsolatban – Tim állóképességi tréningre kötelezett – mondta a poénjait láthatóan pozitívan fogadó közönségnek.
Amikor Steve Jobs meghalt 2011 őszén az Apple nem csak egy jövőbelátót, egy vizionáriust vesztett el, hanem a vállalat arcát, karizmatikus vezetőjét és nem utolsósorban legkiválóbb előadóját. Az ugyan nyilvánvaló, hogy utódját egy személyben megtalálni szinte lehetetlen, de bizonyos területeken egy-egy emberek a nyomába érhetnek. Azt hiszem, aki valamilyen formában követte a WWDC-t (esetleg utólag megnézte a videót) egyetért velem abban, hogy Federighi személyében kiváló utódja akadt Stevenek, már ami az előadói tehetséget illeti. Amellett, hogy profin, dinamikusan, szórakoztatóan adott elő, megvolt a Stevere annyira jellemző a termékek iránti érezhető lelkesedés is. Az egész showt ő vitte el a hátán míg Tim bőven megelégedett a fel- és lekonffal és a maga kis számaival az esemény elején. Amiben Federighi kritikusai egy követ fújnak az a humora.
Megnevetteti a közönséget, azonban sokszor saját magán élcelődik. Vaskos hajkoronájával kapcsolatosan folyamatosan kapjuk az egyébként jó poénokat. Idén Ive fejére fotosopolva láthattuk séróját “véletlenül” az emailjei között, illetve videóbejátszást láthattunk arról, ahogy egy fodrász láncfűrésszel igyekszik megszabadítani hajának egy részétől – mindezt természetesen az új videóküldési funkció demonstrációjaként. A tavalyi WWDC-n gyilkos szóviccel büntetett: mint kiderült, Game Centeres gamertagje: Hair Force One. Ahogyan azt a CNN is megjegyzi, ez éles kontrasztban áll az Apple által sugárzott komoly imázzsal – ahogyan a Mac OS X új elnevezési sémáján való poénkodás is. Mielőtt elárulta volna a 10.10 nevét, közölte a közönséggel, hogy fontolóra vették az OS X Oxnard, az OS X Rancho Cucamonga és az OS X Weed elnevezéseket is, s hozzátette, ez utóbbi nagy támogatásra talált a marketing team tagjai között.
Olyan Apple számára szent dolgokon is mert humorizálni, mint a dizájn-megszállottság (“Tudjátok mennyi időt töltöttünk a kuka megtervezésével?”) vagy a cool imázs. Sziporkázott szerepében, jól láthatóan élvezve azt. Hogy a címben feltett kérdésre mi a válasz? Az egészen biztos, hogy Federighi egy friss, új irányvonalat hoz az Apple keynotejaiba és ezáltal arculatába is. Jobs képes volt finomabb humorral is szórakoztatóvá tenni az unalmasabb technikai részeket azzal, amit a szakma csak “valóságtorzító mezőnek” hívott. Ez azonban a múlté és úgy tűnik, Federighi megtalálta a megfelelő módot, hogy pótolja azt előadásaiban valamelyest. Sokat elmond az Apple keynotejairól, hogy Steve halála óta az egyetlen igazán emlékezetes pillanat a Phil Schiller a tavalyi Mac Pro bemutatásán elmennydörgött “Can’t innovate anymore my ass”-e volt.
Az 18 éve a cégnél dolgozó, oda még a NeXT felvásárlással bekerülő Federighi első nagy szereplése a tavalyi WWDC volt, ahol szintén nagyot ment, de a hétfőivel ért be teljesen. A válaszunk? Az, hogy most már csak egy vizionáriust, egy jövőbelátót kell találniuk.2013-as WWDC legjobb pillanatait valaki egy videóba vágta össze, ezzel zárnánk:
Én csak egy dolgot hiányoltam az innovációt.