JBL OnBeat Rumble teszt – A nehézlovasság megérkezett

Megérkezett bizony, méghozzá a nevéhez híven, hatalmas dübörgéssel, morajlással. A Rumble viharos sebességgel lopta be magát szerkesztőségi tagjaink szívébe. Hogy miért, azt a cikkből meg is tudhatjátok. 

A sziluettjét nézve régi CD-s magnók, míg szemből rátekintve a Star Trekes Geordi La Forge hadnagy vizorját – a külföldi kritikák tanúsága szerint nem csak nekem – idéző Rumble hozza a JBL formatervezői szakosztályától már megszokott magas színvonalat. Az elegáns feketés-ezüstös színvilágot a hangszóró és a rezonanciát csökkentő gumitalpak fiatalos, vibráló narancssárgája töri csak meg. A dokkolórész és környéke csillogós műanyag és mivel ott fogjuk a legtöbbet fogdosni, kicsit aggódtam, hogy rövid idő alatt egy helyszínelő vágyálmává változik a hangszóró teteje, de a tetőrészen sokkal kevésbé látszanak meg a tapinyomok, mint azt vártam. A Lightningos dokkolót a kis középső rész lenyomásával nyithatjuk fel, ami finom kattanással, lassan emelkedve nyílik fel, mint egy luxusautó automatizált csomagtartója.

A parancsnoki híd

Hál istennek ezúttal sincs gombkavalkád, a dokkoló előtt mindösszesen hat gomb kapott helyet. A kikapcsoló után balról az első lényeges gomb a csatlakozás típusát választja meg. Ha fehéren világít, akkor a ráhelyezett eszközről, ha kéken, akkor Bluetoothról, ha pedig narancssárgán, akkor a hátulján helyett kapott AUX csatlakozóról veszi az inputot. Ha már szóba került a hátlap, hadd említsem meg, hogy a mérnökök gondoltak a más típusú csatlakozóval rendelkező eszközök töltésére is, így erre a célra USB csatlakozó is került a Rumblere, ami itt adatátviteli célra nem használható. Ezen kívül az AUX input és a fejhallgató 3,5-ös jackjeit találhatjuk a készülék fenekén. Csendben jegyzem meg, hogy alig hallható minőségkülönbség kábeles vagy dokkolós kapcsolat és a Bluetoothos között, ami más készülékeknél sokszor igen észrevehető és zavaró. Persze ugyanazt a minőséget elérni a protokoll sajátosságai miatt egy bizonyos kategóriánál már kvázi lehetetlen.

A motorháztető alatt

A Pulsenál is használt MusicFlow app párosítás után azonnal felismerte a Rumblet – innen frissíthető az eszköz firmwareje és az EQ-t is állíthatjuk, az előre definiált Club, Rock, Jazz, Basic, Gaming, Movie presetekre. Fegyvertára két közép-magassugárzóból és egy brutális mélynyomóból áll, ami a készülék alján helyezkedik el, lefele nézve. Teljesítménye 50W, amihez mérten a hangzás kegyetlen. Minden tartományban szép tiszta és elképesztően telt, a basszus pedig még csekélyebb hangerőn is tisztességesen megremegteti az asztalt, legyen az akármilyen nehéz is. Persze az igazi hifiőrültek itt is húzni fogják kicsit a szájukat, de nem is az ő igényeik kielégítésére tervezték a Rumblet.

Igazi kis méregzsák, tele energiával, imádnivalóan ütős és a hangerő növekedésével ez mit sem romlik, sőt. Bár kétségkívül a kiváló basszus az erőssége, ez mégsem megy a többi tartomány kárára.  Ráadásul a JBL-nek sikerült olyan szerencsésen belőni az árat, hogy hasonlóan szép hangzású dokkolót csak kb. a Rumble árának másfélszereséért kaphatunk meg itthon és talán külföldön is. Az egyetlen apró megjegyzendő dolog, hogy mikor lassabb, nyugodtabb  vagy klasszikus zenéket játszik az ember a dinamika és a teltség kicsit hiányzik, de az egyébként közel tökéletes hangzás fényében ez abszolúte bocsánatos bűn – egy Chopin-rajongó úgysem egy ilyet fog venni. Cserébe ha bulisabb rockot vagy tánczenét szólaltatunk meg rajta, azt nagyon meghálálja.

Kinek ajánljuk?

Házibulihuszároknak, munkahelyi zenebuziknak. Tánctanároknak, ha kell valami, ami tisztán és komoly basszussal dörgi be a termet az óra alatt. Bárkinek, aki a basszus őrültje és szereti a hangos zenét. Kiknek nem? Maximalistáknak, komolyzenerajongóknak és akik kizárólag lassú, kevésbé dinamikus zenéket hallgatnak.

 A JBL OnBeat Rumble most megvásárolható az Extreme Audio-nál, 89 999 forintért. 

Dizájn: 5
Minőség: 5
Kezelhetőség: 4.5
Szavatosság: 5
Ár/Érték arány: 5

Összesen: 5