A Pixar-sztori III.: Hardvercégből animációs stúdió, az első sikerek

Skarp 2014.07.29. 18:34 Apple, Egyéb, Kiemelt hírek 3 db 136

Az előző részben valahol ott hagytuk abba, hogy teljes egészében Jobs kezébe került a Pixar és a hardverbiznisz nem igazán ment jól. A pénzügyi helyzet javítása érdekében a Lasseter vezette animációs osztály a 80-as évek végétől kezdve komputer-animált reklámkampányokat kezdett készíteni nagy cégeknek, megbízásos alapon. Sikeres szpotokat készítettek olyan brandeknek, mint a Listerine, a Tropicana vagy a Life Savers.

1990-ben ugye a teljes hardverágazatot eladták a Vicomnak, amivel a dolgozók ötöde elkerült a cégtől. Az Oscar-díjra jelölt Luxo Jr. kisfilm sikere nyomán Jobs és Lasseter úgy döntött, a nehézségek ellenére is évente készítenek demonstrációs célzattal egy hasonló filmecskét. Ennek eredményeképpen született meg a 1987-ben a Red álma c. rövidfilm. A boltban eladatlanul árválkodó, cirkuszi karrierről álmodozó egykerekűről szóló videó különlegessége, hogy az álomjelenetet a Pixar Képalkotó Számítógéppel renderelték.

A szabadalmaztatott, egyébként forradalmi RenderMan fejlesztése is ekkortájt indult el, s a következő évben bemutatott Tin Toyban már aktívan használták is az új programot: meg is nyerték az 1988-as Oscar-gála Legjobb animált rövidfilm kategóriájának díját. Olyan cégek licenszelték a szoftvert, mint a Digital Equipment, az IBM, az Intel vagy a Sun Microsystems – a licenszdíjakból pedig szépen lassan kezdett pénz is csordogálni. A hangsúly sajnos a lassún volt és bár a cégnek bevételei voltak, profitábilissá még mindig nem sikerült tenni.

Bár másik cége, a NeXT Inc. akkorra már igen jól állt, Jobs mégis leépítésekre kényszerült 1991 februárjában. A nagyjából a kezdőlétszámra zsugorodó Pixart végül egy Lasseter egykori munkahelyével, vagyis a Disneyvel kötött, három egész estés film elkészítéséről szóló szerződés mentette meg. A “trilógia” első része a Toy Story volt – a tartalmat és az animációt a Pixar szállította, a Disney pedig állta az előállítási és promóciós költségeket. Bár a bevételek oroszlánrésze a megállapodás értelmében a Disney markát ütötte, a Pixar 12,5 százalékos porciót tudott magának kiharcolni a mozis és videós bevételekből. Ekkoriban még egyik cég sem gondolta, hogy együttműködésük ennyire gyümölcsöző lesz.

Bár az Aladdin 1992-es sikere a CAPS-en keresztül az ő sikerük is volt és komoly reklámipari elismeréseket, díjakat is kaptak, továbbra sem tudták ezt profitra váltani és 1994-ben 2,4 millió dolláros veszteségről számoltak be. Jobs közben a NeXT-nél is átalakításokba volt kénytelen kezdeni. A Disney számos javaslattal állt elő a készülő Toy Storyval kapcsolatosan, némelyikük jó ötletnek bizonyult, a többi már kevésbé. Az első verzióban tanácsukra Woody jóval gonoszabb, nyersebb karakter lett volna és az első, a Disneynek levetített verzió után az együttműködéstől amúgy is borsódzó hátú vezetés lelőtte a projektet. Jobs zsebből finanszírozta a módosításokat, a Pixar saját szája íze szerint átdolgozta, majd bemutatta az új verziót, ami így már a legendás animációs vállalatnak is elnyerte a tetszését.

1995-re már jobbra fordultak az gazdasági körülményeik is. A Toy Story (Tom Hanks és Tim Allen szinkronjával) már majdnem kész volt és eladták a 100 ezredik RenderMan példányt is. A Microsofttal kötött zsíros licensz-szerződés is remekül hozott a konyhára, a Pixar ebben az évben könyvelhette el fennállása első nyereséges évét, 3,1 millió dollár profittal. Ez végül meggyőzte az addigra már a stúdió eladását fontolgató Jobsot arról, hogy a Pixarnak van jövője. A Toy Story hálaadás előtt került a mozikba, az első teljesen géppel animált egészestésként, s első hétvégéjén megdöbbentő 40 millió dollárt hozott. A nézők és a kritikusok is meg voltak őrülve érte – utóbbiak a zseniális animáción felül az okos és jól megírt forgatókönyvet is alig győzték dícsérni.

Az időközben tőzsdére vitt cég papírjai is jól szerepeltek, s hamar az egekbe is szaladtak, 800 milliós piaci értéket adva a stúdiónak. Jobs, aki 10 milliót fizetett a cégért illetve további 50 milliót forgatott bele, 80 százalékos tulajdonrészével mintegy 600 milliós summát tehetett zsebre. A filmet követő díjesőben jutott szobrocska Ed Catmullnak és Thomas Porternek, az effektekért felelős vezetőnek, Lasseternek a forgatókönyvért, a rendezésért és a technikai megoldásokért. A Disney és a Pixar eleinte nagyon reménykedett benne, hogy a Pocahontas zajos, 140 millió dolláros sikerét sikerül megismételni – ezt a végső, 360 milliós globális bevétellel jócskán sikerült felülmúlni.

Folytatása következik…

Tetszett a bejegyzés? Lájkold, csiripeld, oszd meg!

A szerző

Hozzászólások száma: 3 db

  1. iSten - 2014.07.29. 18:48

    Továbbra is izgalmasak ezek a Pixaros történetek, csak nem lehetne kicsivel sűrűbben kiadni?:) Mondjuk 3 naponta mert nagyon jók!:)

  2. S - 2014.07.30. 00:37

    Zseniális!

  3. MacKo - 2014.07.30. 22:58

    1-2 videot belokhetnetek viszont :P

Szólj hozzá Te is!