Mielőtt tovább haladnánk a történetben, mindenképpen megér egy részt a Pixar korai történelmének egyik legfontosabb eleme. Ahogyan azt már említettük, a gép története még a Lucasfilm számítógépes animációs divíziójáig nyúlik vissza, amit később Pixar néven külön cégbe szerveztek ki. A gép célja a kommerciális és tudományos célú high-end animációk létrehozása mellett a gyógyászati, geofizikai és meteorológiai felhasználás lett volna.
George Lucas 1979-ben hozta létre a New York Institute of Technology-tól toborzott emberekkel a divíziót, hogy digitális technológiákkal, képalkotással, hangtechnikával, nonlineáris vágással és szerkesztéssel és komputergrafikával foglalkozzanak. Az volt az általános tapasztalat, hogy a kor technológiai limitációi miatt nem volt kielégítő a digitális animációk minősége, így a csapat úgy döntött, elindít egy hardverprojektet, aminek végeredménye elég számítási teljesítménnyel rendelkezik ahhoz, hogy nagyobb felbontású képeket hozzanak létre vele.
A UNIX-alapú rendszert futtató PIC első verziója három hónappal a Jobs-felvásárlás után forgalomba is került, 135 ezer dolláros áron, ráadásul ehhez még szükség volt egy 30 ezer dolláros munkaállomásra is a Sun Microsystemstől vagy a Silicon Graphicstól. Mivel jelentősen megelőzte korát, egy-egy darabos eladások akadtak, nagyobb mennyiségben azonban nem nagyon vették. 1987-ben Jobs javaslatára létrehozták a második generációs, P-II kódnevű verziót, ami már darabonkénti 30 ezer dolláros áron elérhető volt, így magánszemélyek is könnyebben hozzáférhettek.
Hogy az egészségügyi piaci pozíciókat megerősítse, a Pixar 10 gépet adományozott a legjobb hírű kórházaknak, marketingeseik pedig ellepték az orvosi kongresszusokat. Sajnos az eladások továbbra is botrányosan alacsonyan maradtak, annak ellenére, hogy a gép képes volt a CAT-szkennelt adatok alapján tökéletes 3D rendereket generálni az emberi testről. Egy a scannerek gyártójával kötött megállapodás mintegy 30 gép eladásához segítette hozzá a céget, ami 1988-ra összesen csak 120-at volt képes eladni.
Az “low-budget” PIC 9-slotos verziójának, a PII-9-nek a fejlesztése is ebben az évben kezdődött meg és a világ egyik első, ha nem legelső RAID-megoldást alkalmazó gépe volt. A 4 processzorral, hardveres képtömörítő kártyával és hatalmas memóriával rendelkezett. A teljes rendszer iszonyatosan drága volt, hiszen csak a 3 GiB-es RAID 300 ezer dollárba került és akkor a gép többi részéről még nem is beszéltünk. A cég szeretett volna a kormányzati felhasználás és a repülőipar felé is nyitni. A PII-9 hardvere és szoftvere fektette le az alapokat a későbbi kormányzati workstation-számítógépeknek.
1990-ben a Pixaré volt a legmodernebb képalkotó-gép, s a kormány is fontolgatta az alkalmazását, azonban az egységár túl magas volt, így úgy döntöttek várnak a következő generációig az árcsökkenés érdekében. A Pixar azonban idáig bírta, a hardvermérnökeit menesztette, a bizniszágazatot pedig eladta a Vicom Systemsnek kétmillió dollárért. A cég egy évvel később csődöt jelentett. Összes verzióból forradalmiságuk ellenére sem sikerült 300-nál többet eladni összesen, a legnagyobb felvásárló a Walt Disney volt, amely PIC-gépek tucatjait használta a CAPS-projekt során, egészen az 1995-ös Pocahontasig.
A hardverbiznisz becsődölése azonban nem jelentette a cég végét, hiszen a cég átalakulása animációs stúdióvá már megkezdődött. A következő részben erről esik majd szó.
Hat ez eleg rovid lett…