A Pixar-sztori I.: A kezdetek és a hőskorszak

Skarp 2014.07.07. 16:13 Apple, Kiemelt hírek, Steve Jobs 2 db 294

A Pixar történetét feldolgozó sorozatunk első részében a sztori legelejét vesszük végig. A mára már legendássá vált stúdió története egészen 1979-ig nyúlik vissza, amikor is George Lucas felvette Dr. Ed Catmull-t a Lucasfilm számítógépes divíziójának vezető helyére. Catmull a patinás hírnevű New York Institute of Technologyt hagyta ott, hogy a Computer Graphics Lab név alatt futó csoportot vezethesse. Ez volt a komputer-generált animáció egyik úttörő csapata, ők dolgozták ki azokat a megoldásokat, amikre a mai napig is épít az egész szakma.

1982-től a szintén Lucas által alapított, és legalább ugyanannyira meghatározó Industrial Light and Magic-kel dolgoztak filmek különleges effektusain, 1983-ban pedig csatlakozik a csapathoz a Disneytől frissen kipakolt John Lasseter, munkaköri leírásának fejlécében akkor még az “interface designer” szerepel. Közben az ILM-mel együttműködve olyan legendás teljesítményeket tesznek le az asztalra, mint az Ifjú Sherlock Holmes berakásos templomi üvegablakból életrekelő Sötét Lovagja vagy a Star Trek II: Khan haragjának “Genezis-effektje”. 1984-ben készül el Lasseter saját munkája, az alig kétperces The Adventures of André and Wally B, ami magánprojekt lévén ugyan nem számít hivatalosan Pixar-rövidfilmnek, mégis igen fontos mérföldköve a cég történetének. Ez volt az a munka, ami után a filmgyártók elkezdték látni a lehetőségeket a 3D animációban. Az idén 30 éves darab korához képest megdöbbentő minőségű, s annak idején csupa forradalmi megoldást alkalmazott:

Nem csak szoftverben, de hardverek terén is nagyot alkotott a stúdió. A 70-es évek végétől kezdődtek a fejlesztések, amiknek eredménye a Pixar Image Computer, azaz a Pixar Képalkotó Számítógép volt. Ez az ipari célú eszköz tökéletes volt reklámipari, az egészségügyi, meterológiai és geológiai célú felhasználásra is. Sajnos 125 ezer dolláros árcédulájával méregdrágának bizonyult, így nem sokat, mindössze háromszáz darabot adtak el belőle teljes termékciklusa során. Jobs 1985 nyarán ismerkedett meg a Lucasfilm számítógépes animációval foglalkozó részlegével. A látottaktól leesett állú Steve kétségbeesetten próbálta meggyőzni Sculleyt és a többieket, hogy vegyék meg a divíziót, ám addigra már kegyvesztettként vajmi kevés befolyása volt az ügymenetre.

Ahhoz, hogy a vásárlás egyáltalán szóba kerülhessen, több tényezőnek kellett együtt állnia. Egyrészről Jobs távozott az Apple-től és megalapította a NeXT Computerst, másrészről a válópere miatt anyagi nehézségekkel küszködő George Lucas pont akkoriban szerette volna kicsit kisimítani cégcsoportja ügyvitelét, ezért úgy döntött, túlad kisebb érdekeltségein. A Pixar fejesei, Catmull és Alvy Ray Smith egy anyacéggel járó függetlenségvesztést el szerették volna kerülni, ezért úgy döntöttek, befektető segítségével saját maguk veszik meg a céget. Steve kapva-kapott a lehetőségen és 1986 februárjában 5 millió dollárt fektetett be a cégbe, illetve további öt milliót tett le az asztalra a technológia használati jogaiért. A megállapodás értelmében Smith és Catmull maradtak az ügyvezetők, a cég 70 százalékos többségi tulajdona és az elnöktanács vezetői széke pedig Steve kezébe került. A név az elsődleges termékként értékesített gép után Pixar-ra változott.

Jobs elképzelése szerint a Pixarból high-end hardvercéget akartak faragni – az egész a PIC köré volt szervezve. A kvázi megfizethetetlen árú gépet főként kormányügynökségek, egészségügyi intézmények és a Walt Disney Studios vásárolta. Hogy az eladásokat megdobják, Jobs javaslatára elkezdtek dolgozni egy 30 ezer dolláros, tehát átlagemberek számára is jobban elérhető verzión. Sajnos a gép még így is drágának bizonyult, ráadásul a konkurens Adobe termékei bár butábbak, de olcsóbbak és kisebb szaktudást igénylők voltak, így a PIC sosem lett igazi piaci siker. Az egyre súlyosbodó gazdasági nehézségek közepette Lasseter elkészítette a Luxo Jr. c. kisfilmet. A Pixar első hivatalos rövidfilmjeként hatalmas szakmai és közönségsikert aratott a kislámpáról szóló klipecske. Jobs javaslatára az anyagi nehézségek és a profitabilitási problémák ellenére minden évben újabb és újabb animációkat készítettek.

Miközben a NeXT szénája sem állt túl fényesen, az emiatt néha ingerült Jobs ráadásul többször is összetűzésbe került az egyik őstaggal, Alvy Ray Smith-szel is. Isaacson Jobs-életrajza alapján Smithnél akkor telt be a pohár, mikor Jobs hosszan üvöltözött vele, miután egy vezetői meetingen rá merészelt írni Jobs kedvenc prezentációs táblájára. A nagy öreg otthagyta a céget és megalapította az Altamira Software nevű cégét. Mivel a hardvereladások továbbra sem voltak túl fényesek a gondok tovább hatalmasodtak, Jobs kénytelen volt saját zsebből fokozatosan egyre többet fektetni a cégbe, cserébe az egyre nagyobb cégrészért. 50 millió dollárral később lényegében teljesen az övé lett a cég.

Hogy mi történt ezután? A sorozat következő részeiben arra is kitérünk.

Tetszett a bejegyzés? Lájkold, csiripeld, oszd meg!

A szerző

Hozzászólások száma: 2 db

  1. iPtom - 2014.07.07. 17:51

    Ez tetszik, mikor lesz folytatása?:)

  2. Bristol - 2014.07.07. 23:51

    Ez igy tényleg jó ;0)
    Még ugy is, hogy ismertem a storyt.

Szólj hozzá Te is!