iPhone HD – Ügyestelefont mindenkinek!

KeleMan 2011.10.04. 15:24 Apple, Egyéb, iPhone 0 db 375

Sziasztok kedves ihungary.hu Olvasók!

Rövidesen (kb. másfél óra) átállunk a live.ihungary.hu oldalra. Addig is szeretnék veletek egy amolyan gondolatébresztőt megosztani. Elég tartalmas a cikk, remélhetően sokatokat lefog kötni, amíg az új oldalt élesítjük. A cikket Varga Zalán írta, akinek ezúton is gratulálok és köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt is. Az oldalon már többször is publikáltuk írásait, melyek mindig is kimagasló minőséget képviseltek. (A cikkben megtalálhatóak link formájában az eddigi bejegyzések is.) A bejegyzés eredetije a Logout.hu oldalon is megjelent.

Tervezzünk tárgyakat!

Tavalyi iPhone-váró írásomban – iPhone 4G: Újra elkezdődhet valami – a funkciógazdagság konvergenciájának újabb mérföldköveként képzeltem el a negyedik generációs almás telefont, és ez a vízió, valljuk be, nem esett messze a fájától. Amikor egy évvel ezelőtt megjelent az iPhone 4 és az iOS 4.0, sokakban – például bennem is – felmerült a kérdés, hogy ezek után milyen forradalmi konstrukcióval lehet előállni azon túl, hogy felturbózzák a számokat az adatlapján. Több gigahertz, több megapixel és több memória már nem szögezi az állakat a földhöz.

Azok a vásárlók, akiket az Apple megcéloz már szinte mind láttak okostelefont, és joggal tehetik fel a kérdést egymásnak, hogy miben nyújt többet ez a kétségtelenül kiemelkedően mutatós, átlátható kezelőfelülettel rendelkező, de csakugyan igen drága készülék. Sokakat nem fog meggyőzni az az érv, hogy átgondolt és kiforrott szoftveres hátteret és fejlett infrastrukturális támogatást kapsz a készülékhez, mert minek fizesse ki érte a másfélszeres-dupla árat, ha a többivel is lehet internetezni, fényképezni, navigálni, sőt azokon még rádiót is hallgathatsz, és akár meg is vásárolhatod a program által felismert zenét. Pláne nem ütközöl bele itt-ott konstruktőri gátakba (Flash), sőt még a szoftveres buhera is megengedett.

A konkurencia gépeit látva az utóbbi egy év igazolta azt a sejtés, hogy elsősorban a számok terén tudnak a gyártók versenyre kelni az Apple telefonjával (legutóbbi cikkemben – Az infotársadalom újramobilizálása – ezt az utat vizsgáltam meg), de forradalmi koncepciót nem láthattunk. Egy trendet viszont megfigyelhetünk, vagyis inkább darabjaiból összerakható egy fejlődési út, ami összecseng azzal a jelenséggel, hogy az okostelefon használata – a mind szélesebb elterjedésének köszönhetően – egyre inkább természetessé, megszokottá válik. Ennek megfelelően egyre inkább veszít fétistárgy mivoltából, és már inkább mint használati tárgyként tekintünk rá. Ha ezt a szemléletmódbeli változást a formatervezés is követi, akkor a kis monolitok úgy járnak, mint annak idején a nagy téglák.

Lényeges itt mindjárt tisztázni, hogy az Apple nem törekszik a lehető legnagyobb tudású és legsokoldalúbban használható készülék kifejlesztésére, hanem a parasztvakítás (marketing) eszközeivel éri el azt, hogy egyrészt az emberek azt gondolják, hogy egy finom vonalvezetésű pici tégla a legalkalmasabb a mobilszolgáltatások kézbevételére, másrészt az okostelefonok tudása ma lényegében azt jelenti, amit az iPhone tud: mert hiába képes egy másik készülék obivankenobizni (gy.k.: holovideótelefonálni), ha arra Jobs bácsi még nem mondta, hogy “Amazing!”, nem szólt, hogy ilyen van, és ilyen kell. (lábjegyzet: véleményem szerint a jól kezelhető, funkciógazdag készülékek a Sony gyáraiból kerülnek elő, gondoljunk csak a PDA-korszak végén piacra dobott UX-50-esre, a maga idejében legkisebb kézi PC-re, a netbookra adott válaszukra, vagy a táblás ketyeréik a hagyományos tabletekénél átgondoltabb, ha úgy tetszik formabontó kialakításaira.)

A felsorolt ellenérveket az Apple az említett szoftveres-hardveres formatervezés erejével eddig elsöpörhette ugyan, viszont mostanra a piacot ellepték a kisebb-nagyobb, csúszkás-kagylós, kevésbé okos vagy épp csúcsforma gépek, így a következő generációs iPhone nem hagyatkozhat csupán a már beharangozott iCloud hátszelére, vagy a még vékonyabb kialakításba beleszuszakolt extra teljesítményre. Adódik az egyik lehetséges válasz, ami a termék tudásának és árának mérséklésével reméli az új piacok meghódítását. Engem azonban jobban érdekel egy másik választható irány, a termékfejlesztés és a társadalmi vízió találkozása.

A jövő mobiltelefonját megálmodó koncepciók külsőre általában két nagy csoportra oszthatók: a minél többet lehessen kacsázni vele a tavon (lapos, aerodinamikusan lekerekített, szimmetrikus) vezérelv alapján felvázolt tervek, illetve a mechanikus megoldásoktól sem visszariadó funkcionalista svájci bicskák világa. Ennek a kettőnek a találkozásakor létrejöhet egy olyan termék, ami reflektál arra az egyszerű tényre, hogy az érintőképernyős vezérlés korában érdemes nem csupán a szemnek, hanem a kéznek is tetsző eszközt fejleszteni. Az új formavilág eljövetelére utalhat az is, hogy az Apple nemrégiben beperelte a Samsungot a termékeik dizájnjának lemásolása miatt, megnyerte a pert, ezzel bebiztosítva magát arra az esetre, ha az új iPhone merőben új látványtervét valamelyik cég le akarná másolni.

Tartalomhoz a forma

A kulcsszó tehát a következő években az ergonómia lesz. A szó kiterjesztett értelmében jelenti mindazon tulajdonságok meglétét, amelyek mind fizikailag, mind szoftveres és infrastrukturális vonalon idomulnak a felhasználó szabadságérzetét növelő tényezőkhöz. Ennek megfelelően a címben említett HD valójában a Human Design rövidítése, de nyilván találón utal a betűpáros mondhatni hagyományos – önmagában ma már nem ütős – jelentésére is.

Most eszembe jut jó néhány, készüléket beharangozó reklám, ahol kint a parkban a telót hirtelen előkapva fotóz egyet az onoka, és a nagyi örül neki a rancson a karosszékben ülve, vagy épp rózsákat metsz, és kapásból visszavideótelefonál. Ezek a víziók azonban rendkívül steril, leegyszerűsített élethelyzeteket bemutatva próbálnak ráerősíteni a közösségi hálók virtualizálódását követő Homo Debilis beidegződésre, azaz legyen mindig a kezünk ügyében egy eszköz, amivel felvehetjük másokkal a kapcsolatot, ha akad rá ürügy. Csakhogy ezeket az igényeket az új középkategóriás okostelefonok egytől egyig ki tudják szolgálni, csupán a marketingre szánt költségek eltérőek. Az Apple viszont sosem a világrengető kampányoktól várta a csodát, hanem a formabontó koncepciók által jól megtalált, megteremtett és feltüzelt igényekre fókuszált.

Itt úszik be a képbe az ergonómia útja, ahol az újító szándék nem csupán a parasztvakító adatokkal operál, és nem is a még egyszerűbb, kényelmesebb közösségi használatra összpontosít, hanem annak az esélyét kívánja megteremteni, hogy a készülékünk számára az ideális körülményeket, a lehetőségeket mind kevésbé határolják be külső tényezők, ezzel elismerve azt, hogy az okostelefon ma már nem kuriózum, hanem természetes kísérője a mindennapjainknak. Ezáltal olyan eszköz, amellyel alkalmazkodási kényszer és kockázat jár, ami gyártó oldali odafigyeléssel, tervezéssel drasztikusan csökkenthető, vagyis a használhatóságának tere, természetessége jelentősen növelhető. Vegyük hát sorra, hogy mitől válik egy telefon emberbarátibbá. Mik azok a paraméterek, amik néhány különc típusban ugyan fellelhetők, de nincs olyan darab, ami koncepciózusan ezekre hegyezné ki a tudását.

A szükséges plusz

A képernyőt tekintve az egységes tartalomfejlesztés miatt a téglalap egyértelműen előnyös kialakítás (filmek, weblapok, programok), viszont a vázat lehetséges úgy kialakítani, hogy a kezünk vagy kezeink részére jobb fekvés essen a mértanilag szabályos, ám ergonómiai szempontból kényszeredett formájú felületen. Az eltérő mértékben, de mindhárom tengely mentén ívelt, ezáltal jobban kézbe illő kialakítás, a hátlapon ügyesen elhelyezett bordák, barázdák, valamint a megfelelően megválasztott anyagok (pl. gumírozott felületek) az egy- és a kétkezes fogást egyszerre teszik biztosabbá és kényelmesebbé, az előlap íveltsége (homorú/domború) pedig a vezérlő ujjak munkáját könnyíti meg. Akárcsak a képernyőn megjelenő gombok fizikai kiemelése, azaz kitapinthatósága és kattinthatósága, és az érintés nélküli gesztusok általi vezérlés is, vagy az írástempó-rekorder SWYPE szövegbevitel.

A kijelző több paramétere is jelentőséggel bír ergonómiai szempontból. Immáron egy éve az iPhone kijelzője rendelkezik a legsűrűbb képponthálóval a piacon, de el kell ismerni, hogy a mérete a négy évvel ezelőtti igényeket tükrözi. Ha viszont képátlót növel az Apple, akkor azt látványosan, de nem drasztikusan teszi, ezért 3,5 inchesről várhatóan a még épp kézbe illő 4 inches képernyőre váltanak, és esélyes a 16:9-es képarány felé való elmozdulás is, mert az hosszúkásabb, kevésbé tepsi, jobban átfogható kialakítást jelent. Így azonban változatlan felbontás mellett csökkenne a már eredetileg is elég nehezen védhető módon, de nagy büszkén elkeresztelt Retina Display képpontsűrűsége. A felbontás további növelésével a sasszemű kekeckedők elcsendesítése (350+ ppi) mellett a lélektani határnak számító 720p-s megjelenítés is elérhetővé válik, de ma már az sem nagy szó, hogy egy telefon fejlesztésekor figyelembe veszik azt is, hogy az emberi szem páros szerv (-> páros kamerák, 3D kijelző, FullHD 3D TV-re köthető stb.), és bár alapvetően a világosban jobban látunk velük, ezt a képernyők fondorlatos módon képesek rendre cáfolni (-> tükröződés mentes, nagy fényerejű és kontrasztú kijelző).

Van benne valami

Az iPad 2-ből már jól ismert mágneses rögzítési technika beépítése a testreszabhatóság újabb szintjét célozza meg változatos toldatok, kiegészítők által: intelligens tok, egyszerűen rögzíthető, alap állapotban a hátlapra illeszkedő billentyűzet, a vezeték nélkül tölthető akkumulátort tápláló napelem, hátlapi kitámasztó, aktív lencseretesz, második kijelző és más speciális hardveres plusz funkciók külön-külön vagy akár egy ügyes kiegészítőbe összeépítve.

Az akár több hónapos készenlétet biztosító energiatakarékos Bluetooth 4.0 technológia elsőként az Apple mobiltelefonjában jelenhet meg (ahogy az új MacBook Air és Mac mini modelleknek már része), ami olyan további eszközök egyszerű csatlakoztatását is lehetővé teszi, amelyeknél fontos követelmény az akár 1000 órás rendelkezésre állási idő, mivel ritkán szükségesek, de akkor nagyon (pl. kulcscsomódetektor). Ezt az a tény is megerősíteni látszik, hogy az Apple szeret kihagyni technológiai állomásokat, ha érdemesebbnek látja mindjárt a következőre ugrani elsőként (pl. a Blu-ray meghajtókat is kihagyta, és egyből a felhőbe ugrott), pláne hogy a Bluetooth 3.0 újdonsága lényegében csupán az iOS által nem preferált adatátvitel felgyorsítása.

Emellett persze a megszokott módon perifériákat társíthatunk a készülékünkhöz, így egy egér-billentyűzet párossal és egy külső monitorral teljes értékű internetterminállá lép elő a telefonunk, ahogy ezt kompakt formában a Motorola már kezünkbe is adta a laptoppá dokkolható Atrix modellel. Ez mindenképp egy követendő irány, bár az Apple nem biztos, hogy házon belüli konkurenst szeretne indítani a Macbookjaival szemben. A csatlakoztatható eszközök halmazának bővülését jelentheti az is, hogy az Apple is elkötelezte magát a microUSB-s töltő mellett, amely foglalat a szabadságfokra jótékony hatású kompatibilitás irányába tett előrelépés mellett azért is fontos az ügyesség szempontjából, mert képes akár fogadni is külső eszközöket (USB On-The-Go), vagy nagy felbontású videojelet küldeni (MHL – Mobile High Definition Link). Ez utóbbi USB-HDMI-ötvözet technológiának számos előnye van, hiszen egy kábellel biztosítja a hang- és képátvitelt, valamint az akkutöltést is (pl. a HDMI port nem tölt, ha filmet játszik), támogatja a FullHD videólejátszást, a 7.1-es hangrendszereket, a HDCP-t, és a 2.0-s verziótól kezdve a 3D-s megjelenítést is, továbbá a csatlakoztatott HDTV távirányítójával is vezérelhető a készülék. A töltésről jut eszembe, hogy az akkumulátoridő már-már elér(het)i az bőséges álomhatárt: egy hónapos készenlét, és egy ill. fél napos (2G/3G) beszélgetési idő.

A készülékházon a minimalista formavilágba illő újításként a használatakor rossz fényviszonyok közt is elfogadható eredményt ígérő xenon vaku és a Dolby Mobile hangzással táplált sztereo hangszórópár megjelenése képzelhető el. Ha itt most megemlítem, hogy a készüléktest portűrő és vízhatlan kialakítása, ütésállósága is jelentősen emeli az eszköz rendelkezésre állóságát, akkor akár át is térhetünk a fekete doboz belsejének boncolgatására.

A határ a csillagos ég

A mobiltelefonok megjelenésével az addigi telefonok átminősültek vezetékes telefonokká, vagyis technológiájuk “maradi” (helyhez kötött) volta vált legfontosabb jelzőjükké. Azóta a mobiltechnológia eljutott arra a szintre, hogy már nem csak hangminőségben kínál a vonalashoz képest azonos színvonalat (HD Voice), hanem adatátvitel terén is befogta az ugyancsak dinamikusan emelkedő sávszélességet kínáló vezetékes riválisait, így a ma létező, és a közeljövőben széles körben elterjedő visszafelé (sőt az LTE Advanced esetén előre felé is) kompatibilis átviteli technológiák birtokában (LTE, HSPA+ és vissza) nincs már olyan világhálós feladat, amit ugyan szeretnénk, de nem tudnánk mobilinternettel megoldani.

Az első lépéseket megtettük a kábelmentes világ felé, de mégis a készülékek dobozaiban még ma is akár 4-5 féle kábellel (töltő, USB, headset, HDMI, USB On-The-Go, adapterek stb.) is találkozhat a vásárló. Ezek többségét vezeték nélküli technológiákkal ki lehet váltani. A már említett vezeték nélküli (indukciós) töltés, az On-The-Air szinkronizáció, a Bluetooth headset, a DLNA vagy a WirelessHD, a WiFi-n kapcsolódó perifériák mind elérhető technológiák, így aztán közel az idő, amikor nem lesznek portok a készülékházon kábelek fogadására. Olyat is láttunk már, hogy az okostelefon lényegült át perifériává másodlagos kijelzőként, tapipadként vagy webkameraként.

Ezt a trendet segíti az NFC technológia is, ami amellett, hogy pénztárcát csinál a telefonunkból, leegyszerűsíti a vezeték nélküli, pl. az említett Bluetooth-os eszközök párosítását is. És végül két ügyesség: már az iPhone is képes Wi-Fi hotspotként funkcionálni, vagyis a mobilnetet Wi-Fi-n keresztül megosztani más készülékekkel, de egy rém praktikus funkciót alig néhány okostelefon ismer (szinte csak Nokia), és ez az FM-transzmitter, ami a telefonon tárolt hanganyagot közönséges rádiójellé alakítja, így egy-két méteres körzetben bármilyen rádiós készülékkel kihangosítható a zene (nem minden országban engedélyezett).

Mikor már annyira elcsépelték az indokolatlanul vagy kérdőjelesen használt “iPhone-gyilkos” kifejezést, hogy az már szinte teljesen kikopott a szakzsargonból, a Samsung Galaxy S II képes volt arra, hogy megszorongassa a nagy riválist (>10 millió készülék), és ebben nagy szerepet játszott a vékonyabb készülékház és a szebb és nagyobb kijelző mellett az is, hogy szinte az összes alap és úttörő vezetékes és vezeték nélküli csatlakozási lehetőség megtalálható a szolgáltatásai között (Wi-Fi 802.11a/b/g/n, Wi-Fi Direct, Bluetooth 3.0, Micro USB 2.0, Near field communication (NFC), DLNA, MHL, HDMI, USB Host (OTG) 2.0, HSPA+).

Közel az idő, amikor már nem számít luxusigénynek a telefonoknál, ha valaki az utazásai során mindenhol a jól bevált sajátot szeretné használni (ami ez esetben nem feltétlenül anyagi, hanem a funkciógazdagságot érintő lemondást jelent), illetve ha párhuzamosan két szolgáltatóhoz szeretne egyazon készülékkel csatlakozni. Egy a GSM és a CDMA hálózatok kezelésére is alkalmas világtelefon ebből a szempontból sok bonyodalomtól kímélheti meg a tulajdonosát, bár kétség kívül az okostelefonos népesség csekély hányada használná ki ezt a plusz funkciót.

A két SIM kártyát is befogadó készülékek előnyeit viszont már jóval többen ki tudnák használni (úgy sejtem ezek közül egy-kettő más, hardveres vagy szoftveres módon is megoldható, aki tud ilyen megoldást, vagy további előnyöket, az bátran írjon egy kommentet. köszi.):

- két eltérő rendeltetésű számunkat tudhatjuk egy marokban tartani;
– a telefonos illetve az internetes szolgáltató “személye” elválaszthatóvá válik;
– ha nem akarjuk, hogy elérjenek telefonon, attól még netezni tudunk a készüléken;
– telefonálás közben is tudjuk böngészni a netet az okostelefonunkkal.

A kettő ötvözete (két SIM és CMDA) eddig csupán egy-két indiai vagy kínai termékben volt megtalálható, de a nyugati szolgáltatók is engedékenyebbek lesznek ezzel a megoldással szemben, ha megérzik a lehetőségét, hogy a szerződések száma összpiaci szinten azáltal növelhető tovább, ha lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy egy készülékkel kezeljék mind a két vagy három előfizetésüket.

És ha már az helyváltoztatásnál tartunk, egy lokális és egy globális adalék. Lokális szolgáltatások igénybevétele mellett az is beállítható, hogy GPS-adatok és cellainformációk szerint hol és mikor hogyan viselkedjen a készülék, pl. tóparton csak rezeg, utcán hangosan, munkahelyen diszkréten csörög és bekapcsolja a WiFi-t. A globális támogatottság terén nem elhanyagolható szempont, hogy az Apple mobilkészülékei – iPad, iPod, MacBook, iPhone – közül egyedül a telefonra nincs világgarancia. Még.

Milyen okos? Milyen ügyes!

Egy nemrégiben kiadott EBESZ jelentés ajánlást tesz arra, hogy az országok alapvető emberi jogként tekintsenek az internethez való hozzáférésre, ezzel elismerve a jelentőségét annak a folyamatnak, hogy az egyszerű és gyors internetkapcsolat egyre inkább a szükséges (és már nem csupán elégséges) már ma is ahhoz, hogy az ember részt vegyen a társadalom vérkeringésében. A mindennapos használathoz emberbarát eszköz kell, és bár említettem, hogy nem a tenyértelefonokat tartom erre legalkalmasabbnak (inkább a Sony S2-es koncepcióját öröklő és továbbfejlesztő majdani utód az, ami alkalmas lehet egymaga kiváltani az összes többi kategóriát), jelenleg ez a trend, és várhatóan még ez is marad egy jó darabig.

A Google második telefonja, a Nexus S már megpendítette az ergonómia húrjait kijelzőjét borító ívelt üveg előlapjával, ami azért is érdekes, mert a ez a (másik) informatikai óriás nagyon úgy tűnik, hogy idomul az idei iPhone kései bemutatásához (október 4.), és korábbra hozza az új készüléke premierjét (október 11.), így közel egy időben jelenhet meg a két okostelefon etalon.

Az fenti technológiák és megoldások egy olyan robosztus készülék tulajdonságait írják körbe, ami a következő évek során átformálja a szupertelefonokról alkotott képünket. Egy készülék, amire a tulajdonosa úgy tekint, hogy majd minden élethelyzetben használható számtalan módon, annak a mindennapokban is nagyobb jelentőséget tulajdonít, ezért jelentősebb szerepet szán. Több időt tölt vele, több feladatra használja.

Már nem lesz elég, ha egy telefon okos, mert legyen ügyes is. Ezen a téren egy merőben új irányvonalat ki más lenne képes határozottabban meghúzni, mint a világ legnagyobb és legintenzívebben terjeszkedő cége, és a világ egyik legnagyobb szériában gyártott készüléke. Idén az Apple megindíthatja ennek a forradalomnak az első hadjáratát, valószínűleg beilleszti az ügyestelefon néhány itt összeszedett alkotóelemét az ötödik generációs iPhone koncepciójába. A rövid távon borítékolható hatás nem csupán a koncepciónak szól majd: “Ilyen még nem volt, ez valami más, ergo ez a legjobb” alapon kopottabbnak tűnhet majd sokak számára az androidos téglácskák mai üdve. Viszont hosszabb távon nem könnyű mindig egy lépéssel a konkurencia előtt lenni. Annyi biztos, hogy sok szempont alapján az Apple-nek ez idáig ez sikerült.

A szerző nem Apple-rajongó, a túlzások elemzési hibának vagy paranoiának tulajdoníthatók, nem pedig részlehajló elfogultságnak.

 

Tetszett a bejegyzés? Lájkold, csiripeld, oszd meg!

A szerző

Tanulmányaim és a közgáz befejezése után gazdasági informatikusként végeztem, majd 2004-től 2012-ig a Magyar Telekomnál (T-Home, T-Mobile) dolgoztam. Jelenleg szabadúszó webfejlesztőként és dizájnerként tevékenykedem. Szívesen foglalkozom PHP és WordPress programozással, fejlesztéssel, weboldalak üzemeltetésével.

Szólj hozzá Te is!